⚓ Burchio ⚓
Traditional river boat used in north of Italy during centuries
Burchiello XVIII. századi ábrázolása vitorla nélkül
Burchiello XVIII. századi ábrázolása vitorlával
A burchio, a Pó völgy és Velence áruzállító hajója ( Dr. Balogh Tamás cikke alapján)
A burchio [ejtsd: burcsió] Észak-Itália - elsősorban a velencei uralom alatt álló nem lagúnai területek (a Velence által 1337-1499 között meghódított és 1798-ig birtokolt Terra Ferma - vagyis "Kontinentális területek") - általánosan elterjedt áruszállító hajója volt.
Ezeken a vidékeken is (csakúgy, mint Európa számos más táján) az eső, fagy vagy banditizmus miatt gyakran járhatatlan utak helyett az emberek a vízi utakat tartották a szállítás legkényelmesebb és legbiztonságosabb módjának. A természetes vizekben gazdag Terra Ferma felszíni vízfolyásai és a hajózható csatornák sűrű víziút-hálózatot - igazi "víz autópályákat" - alakítottak ki (az északi Brenta-folyótól a déli Bacchiglione-folyóig Velence több mint 590 csatornát ásott a középkorban, így Velence hátországában is a hajózás lett az áruszállítás alapvető módja).
A rövid és könnyű szállítás, az öntözés és a vízi energia kiaknázása, a folyók és csatornák kiterjedt hálózata az itt élő emberek gazdagságának elsődleges forrása volt. A csatornák a terület összes városát összekapcsolták, s minden csatorna kapcsolatban állt a velencei lagúnával és a tengerrel is.
A hajókat a hajózó csatornákon eredetileg vagy a "cavallanti"-nak nevezett kocsisok fogatai, vagy a csatornaparton létesült vontató-utakat járó emberek vontatták árral szemben felfelé. A hajózás megkönnyítésére később zsilipek épültek. Az áruforgalom előnyeinek kihasználására létesült nagyvállalatokat az adóikból jelentős hasznot húzó Velencei Köztársaság - a Serenissima - erőteljesen támogatta. A hátországban termelt gabona és egyéb mezőgazdasági termékek, a fa, a márvány, a mészkő és az euganeai dombok értékes trachit-rakománya is, mind ezen a vízi úton érkezett Velencébe. Az itt szolgáló folyami hajóknak sok fajtája és egyedi jellemzője alakult ki, mint például a lapos fenekű, és orrtőke nélküli comacina vagy gabarra uszályok esetében. A legismertebb típusok a burchio és ennek személyszállító változata a burchiello, a rascone, a santor, a comacchio, a volano, a bastard, a busintoro, a barca pavese, a pescantina, a ladik vagy corriera (kurír) voltak.
Burchiellok XVIII. századi ábrázolása Bernardo Belotto (Canaletto) festményén
A forgalom tipikus nagy áruszállító hajója a burchio, a Pó völgyének belsejében, a Pó-delta csatornáin és a velencei lagúnában használt nagy, 20-35 m hosszú, 2 m merülésű, 80-250 tonna hordképességű, lapos fenekű áruszállító hajó (amely éppen a lapos fenékkialakításnak köszönhetően lényegében bárhol képes volt dokkolni, vagy akár a partra is lehetett húzni). Az építésükhöz használt fa a vázszerkezet (a gerinc és az oldalbordák) esetében tölgy, míg a héjazat és a fedélzet esetében vörösfenyő vagy lucfenyő volt. A fedélzet legnagyobb részét a központi raktárnyílás foglalta el, amelyet deszkákkal fedtek le. A hajó két árbocára vitorlákat vontak fel, amelyeket szintén egyedi mintázatúra festettek. A hajótest egészen a fedélzetig fekete volt, a fedélzet szintje felett azonban gyakran használtak merész színeket és dekorációt. Sőt, a hajó előrészén - a tulajdonos választásától függő színben - két nagy színes szemet is elhelyeztek. A burchiók speciális változata alakult ki Padovában, ahol a helyiek egyfajta "kis burcio"-t használtak, egy keskeny és alacsony felépítésű hajót, amelynek, az orr- és a tat-részét egyaránt lekerekítették, hogy jobban leküzdesse a szembe jövő áramlásokat és alkalmas legyen a kétirányú közlekedésre is.
A vagyonos felsőbb osztályok tagjai számára kialakított, az euganeai domboktól és a folyó menti villáktól a tengerpartig tartó személyszállítási szolgáltatásra ezeket a burchiellákat használták, amelyek hombárja felett a fedélzeten - a venecei gondolák mintájára (amelyeken az ún.: "felze" védett az avatatlan tekintetektől) három-négy kabint befogadó felépítményt alakítottak ki.
Burchio az 1930-as években
Burchio az 1950-es években motorral szerelve
Burchio today, used as a restaurant