⚓ Carrack of XV century ⚓

Scale & Manufacturer:
1:50 Scratchbuilt

Ship Model Craftsman:
Török András
english
The Carrack... ( from Vikipedia )

A carrack or naus was a three- or four-masted ocean-going sailing ship was developed in the 14th and 15th centuries in Europe. Carracks were first used for European trade from the Mediterranean to the Baltic. In its most advanced forms, it was used by the Portuguese for trade with the African coast and finally with Asia and America from the 15th century into the 17th century.

With linguistic variation, these ships were called carraca or nau in Portuguese, Spanish and Genoese, caraque or nef in French, kraak in Dutch and Flemish. Originally the word carrack meant ship and was used in the Mediterranean for any ship long before the ocean-going carrack was developed in the 15th century. The word probably originally derives from the Arab word Harraqa, an unrelated type of river barge that first appeared in the Tigris and Euphrates rivers in the 9th century.

Carracks were carvel built ocean-going ships: large enough to be stable in heavy seas, and roomy enough for a large cargo and the provisions needed for long voyages. They were usually square-rigged on the foremast and mainmast and lateen-rigged on the mizzenmast. They had a high rounded stern with large aftcastle, forecastle and bowsprit at the stem. As the predecessor of the galleon, the carrack was one of the most influential ship designs in history; while ships became more specialized in the following centuries, the basic design remained unchanged throughout this period

  • The engraving used to built the presented carrack.
  • The engraving used to built the presented carrack.
  • A Portuguese carrack, as depicted in a map made in 1565.
  • A Portuguese carrack, as depicted in a map made in 1565.
  • Model of the carrack Madre de Deus, in the Maritime Museum, Lisbon. Portugal (1589), she was the largest ship in the world in her time
  • Model of the carrack Madre de Deus, in the Maritime Museum, Lisbon.
hungarian
A Karakk ( lásd: Vikipedia )

A karakk (angolul carrack) egy három vagy négy árbócos vitorlás hajó volt, melyet a 15. században Portugáliában fejlesztettek ki Atlanti-óceáni hajózásra. A későbbiekben széleskörűen használt hadihajóvá vált.

A törzs hátulja kerek, elől-hátul bástyával, orrárbóccal az elején. Kezdetben Portugália, később Spanyolország is ezt a hajót használta a világ felfedezéséhez és feltérképezéséhez. Az első és a főárbócon általában négyszög vitorlát, a leghátsón pedig latin vitorlát használtak. Két fedélzettel épült, teherbíró képessége 200–600 t volt, hatalmas öblös kidudorodó törzse alsó és felső irányban is összeszűkült. 27 méteres hossza mellett fedélzete 8 méterre szélesedett ki, karcsúnak aligha nevezhető. A 15. században – amikor ezt a hajót nao néven is emlegették – csak néhány ágyút hordozott, de a 16. században az ágyúk száma elérte a 40 db-ot, amiket a felépítményen kívül a hajó oldalaira és a fedélzetközbe (ágyúfedélzet) is telepítettek. A karakk kezdetben kétárbócos volt, az egyik a hajó közepén állt, erre nagy keresztvitorlát vontak, a kis árbóc a tatra szorult, ez latinvitorlával szerelték fel. Később a karakkot három árbóccal építették, és a fő-, de néha az előárbócot is ellátták kasvitorlával (a fővitorla fölött), s orrárbócrúd alatt megjelent a "bonnet" (a hasvitorla). A karakkok elterjedtek egész Európában, északon főleg a hollandok használták. A hajóikon – valószínűleg a kogge mintájára – sem kas-, sem "bonnet" vitorlát nem használtak. A karakkok első és hátsó felépítményeit tetőszerkezet védte az ellenség könnyebb lövedékei ellen. Hasonlóképpen védettek voltak a kasban kialakított lőállások is.

A karakk egy óceánjáró hajó volt: eléggé stabil a háborgó tengerre, és elegendően nagy, hogy egy hosszú útra az egész ellátmányt magával vihesse. Ilyen hajókkal fedezték fel a spanyolok és a portugálok a világot a 15. században és a 16. században.

Portugáliában nau volt a neve, Spanyolországban carraca vagy nao, Franciaországban pedig caraque vagy nef.

Mint a vitorlázás kora nagy hajóinak az előfutára, a karakk volt az egyik legmeghatározóbb felépítésű hajó a történelemben. Míg a hajók egyre specializáltabbakká váltak, a felépítés alapjai változatlanok maradtak a vitorlázás korában.


XV. századi karakk építése ( Török András által)
A hajó építése akkor fogant meg bennem, amikor befejeztem az első fa vitorlásomat, egy római gabonaszállítót. Úgy gondoltam, hogy valami nagyobbat kellene készíteni, had foglalja a helyet a szobámban.

Választásom egy kereskedelmi karakkra esett, mert 1:50-esben meglehetősen nagy. A tervrajzok Lengyelországban készültek, W. A. mester flamand rézmetsző rézkarca alapján. A rajzok méretaránya 1:50 és 1:100, én az 50-es lépték mellett döntöttem, mert így méretileg összehasonlítható az előző hajómmal. Mindez 2002-ben történt és sajnos azóta nem haladtam sokat, csak a bordák készültek el és lettek összeállítva. De most folytatni tudom ...

lásd bővebben a hajomakett.hu: XV. századi karakk építése oldalon ...

Building the Carrack of XV. century

  • A bordák és a gerinc 8 mm-es rétegelt lemez, a bordák merevítése menetes-szárral történt, mert így könnyű beállítani a bordákat derékszögűre. Ezt nézetet a továbbiakban is meg fogom tartani, így látható majd, hogy hogy halad a hajó.
  • Tat felől nézve
  • A palánkozáshoz én 1,5 mm X 6 mm hársfát használok. A fedélzeten áll egy 1:50-es figura, ami 3,6 cm magas, így látható mekkora lesz a hajó
  • A figura közelről.
  • Sajnos mint kiderült, nem túl jó minőségűek a lécek, mert vizesen hajlítva is törnek. De ez nem igazán számít, mivel nem pácolni, hanem festeni fogom a hajót.
  • A fedélzet a helyén, az oldalpalánlozás a tatnál már a végleges magasságon van.
  • A tatfedélzet oldalánál egy 2 mm-es kartonlappal merevítettem ki a kilógó léceket, mert így könnyebben tudtam a helyére ragasztani a tattükröt, és sokkal masszívabb lett a szerkezet.
  • Az előzőekben említettem, hogy eltörnek a lécek hajlításnál, de a 2 mm-es anyagvastagságnak köszönhetően csiszolásnál eltűnik a törés nyoma.
  • A tat, és a tattükör.
  • Eddig készültem el, de ezek a képek már több hetesek, már nem itt tartok!
  • TUDOM, glettelve van, és festeni fogom, remélem a hajógerinc alatti áthúzást megúszom.
  • Felkerültek a dörzslécek, a belső burkolat, és még további alkatrészek. Már 1 hete folyamatosan csiszolom a a hajótestet, hogy festeni tudjam.
  • Álmodoztam egy kicsit, hogy hogyan is fog kinézni. A fedélzeti alkatrészek nagy hányada is elkészült, a mentőcsónakra kifejezetten büszke vagyok.
  • Itt is látszik, hogy még van bőven csiszolnivalóm a testen.
  • Többek között a gallionfigura is elkészült. Nem én találtam ki, ez így néz ki a rajzokon. Azt, hogy ez milyen élőlény lenne a mai napig nem tudtam kideríteni.
  • A mentőcsónak. Klinker héjjazatú, amit elég érdekes volt kivitelezni.
  • Ugyancsak a csónak, több hibája van mint szeretném, de valószínűleg nem építek újjat, mert elég sokat szenvedtem vele.
  • Az orrfedélzet sablonnal, így körülbelül látom, hogy milyen formát fog ölteni a karakk.
  • A hajó jelenlegi állapotban. A fedélzetek még szerelés alatt állnak, és még hiányosak is.
  • Az orrfedélzet rácsszerkezete, az árbóc kiváltásokkal. A könyökfák fognak még itt problémát okozni.
  • Tatfedélzet szerkezete, szintén könyökfák nélkül, és persze csiszolatlanul.
  • Egy elkészült fedélzet. Matt lakkozás után be is lehet szerelni a hajóorrba.
  • Erre mondta azt a kedvesem, hogy nem normális. Nem tudom miért.
  • Elkészült a mentőcsónak is, bár még lehet, hogy kap még egy vödröt és egy kis hordót.
  • Emlékszem mekkora sikere volt Wercome vízpumpájának, most itt van az én kreálmányom.
  • A festés ezen az oldalon majdnem kész, még a dörzslécek alját kell lefesteni. A másik oldal még nem áll így.
  • A taton ezek után készül el a galéria.
  • Elkészült az orrfelépítmény egy újabb része, és az első réteg festést is megkapta. Még hiányzik a felső palánksor és a gerendarács szerkezet.
  • A tatfedélzet könyökgerendái a helyükön. Ha felkerül a fedélzetburkolat, beépíthető lesz a kabin, és a tatgaléria
  •  Az orrfedélzet könyökfái. A végleges lakkozás után ide is beszerelhetőek a már elkészül fedélzeti alkatrészek.
  • A felső fedélzet íves gerendasorával rendesen megszenvedtem, mivel a gerincre merőlegesek, befelé ívelődnek, és szögben felfelé tartanak. Csak a második próbálkozásra sikerült őket kiviteleznem.
  • Ezen a képen látszik igazán, hogy is fog kinézni a hajó orra.
  • Az orrfedélzet tartógerendái beszerelés után.
  • Elkészült az orrfedélzet gerendarácsa. Nem a tervek szerint készült, mivel a rácsszerkezetnek a fedélzet teljes hosszát le kellene fedni, de a rajzok nem vették figyelembe az orrárbóc pontos helyét
  • Ez már az orrfedélzet végső magassága. Az oldalpalánk belső oldalára a furatok közé még be kell ragasztani  függőleges léceket, mivel ezek a hosszanti lyukak 3 lécet ívelnek át, és a középső lécet nem tartaná semmi a helyén.
  • Hiányzik még a könyöklő, az árbócok kötéllekötői, és egyéb alkatrészek. Ez az egész szerkezet még nincs összeragasztva, mert elég sok alkatrész hiányzik még az orrfedélzetek alsóbb szintjeiről, plusz nincs lelakkozva a belső tér.
  • Tatfedélzeti gerendarács és a két fedélzet félkész rácsszerkezete. Itt is elértem a hajótest végső magasságát. Csak a faanyagom fogyott el.
  • Ugyanaz közelebbről. A fedélzeten álló figura méretarányos a hajóhoz. Ez is mutatja mekkora méretű lehetett eredetileg ez a karakk.
  • Mivel éppen építőanyag hiányban szenvedem, a következő lépés már a hajótest festésének kijavítása, és lakkozása. A fedélzetek matt lakkot kapnak, minden más satin-t.
  • Itt a tavasz, előkerült a hajó is a műhely mélyéről.
  • Folytatódott a hajótest és a felépítmények festése. Minden a végleges színére lett festve, ha a tatfedélzet mellvédkorlátja elkészül, kezdődik a lakkozás és az összeszerelés.
  • Közkívánatra elkészült azorrfedélzet keresztfalának klinker héjjalása.
  • A már említett hiányos tatfedélzet. A korlát után felkerülnek a díszpajzsok, és az ágyúk elkészítése, elhelyezése is esedékessé válik.
  • Egyenlőre csak a főárbóc készült el teljes mértékben, a többi árbóc szerelvényezése is mihamarabb szükséges, mivel az összeszerelés egyik első pontja az árbócok elhelyezése.
  • Itt látszik igazán, hogy milyen hatalmas, üres fedélzetek vannak a hajón. Az a tervem, hogy mindenfelé zsákokat, hordókat és köteleket helyezek el, az üres terek felszámolására.
  • Elkészült a tatfedélzet is, így a hajótest nagyobb ácsmunkái befejezõdtek.
  • A fedélzetek már megkapták a matt lakkozást, a tatfedélzet elõtt lévõ rácsszerkezet is elkészül. Itt lesznek a hajó díszpajzsai.
  • A már elõbb említett díszpajzsok.
  • Az apróbb munkákkal haladtam igazán az elmúlt idõszakban, például a horgonykötelek rögzítése.
  • A fedélzeti kabin berendezésének is nekifogtam, az asztalon és a két széken kívül még pár hordó és zsák lesz elhelyezve.
  • A vitorlarudak esztergálása feladta a leckét. Ilyen hosszban és vékonyságban már igazán szeret a fenyõ anyag
  • Többszöri próbálkozásra, de végül elkészült a kukázó horgony is. Próbálkoztam öntéssel, forrasztással, de a ragasztásos technológia vált be igazán, mint látható.
  • A három árbóckosárból a fõárbócét kezdtem el megépíteni. A középsõ vízszintes elembe vannak a függõlegesek beragasztva, az alsó és felsõ elemeket csak ezek után lehet pontosan mértezni és kivágni.
  • A tatkabin még beszerelés elõtt, ez a kép lemaradt az elõzõ részekbõl. A jobb sarokban két darab hordó került elhelyezésre, pár zsák és egy láda, az asztal és két szék a berendezés.
  • A fõárboc kosár festés elõtt.
  • A fõárboc kosár festve, helyére ragasztva
  • Elkészült a másik két árboc kosár is
  • Az állókötélzet szerelése kezdõdik.
  • A tarcskötélzet macskafejei elég sok problémát és munkát jelentettek. A macskafejek rögzítése dróttal történt, ezután szegeltem fel a zárólécet, majd a rézkarcot alapul véve lánccal rögzítettem az egységeket a hajótesthez.
  • A tarcskötelek rögzítésénél kiderült számomra, hogy a kötél amit használtam nagyon szeret csavarodni, természetesen arra amerre nekem nem volt jó.
  • Az állókötélzet, ahogy Wercome a találkozón megjegyezte: hárfa.
  • Némi gondolkodás, próbálkozás és szenvedés után sikerült elkészíteni a hajó ágyúit. Nem lettek olyan igazán jók, mint amit szerettem volna, de elmegy.
  • A vitorlák felvarrása a tatárbocnál kezdõdött. Ahogy a vitorla a helyére került, a teljes futókötélzeti rendszer készült el az adott árbocon.
  • A fõárboc kötélzete okozta a legtöbb munkát, mint az várható volt. A nagyméretû csigák miatt a kötélzet mûködõképes.
  • A hajó elkészült. A fedélzeten csak alig-alig sikerült elhelyezni bármit is, kifogytam a tartalék alkatrészekbõl.
  • Az orr-fedélzet. A horgonyok lekötése azt hiszem kissé fiktív lett, a jobb oldali horgonyon rajta van a csigasor, amivel fel lehet emelni. A bal oldali horgony rögzítve van.
  • A fõárboc kosár a nekem sûrû kötélzetével, bár ennél biztosan fogok sûrûbbet építeni.
  • A kész hajó. A vitorlák ki lettek vasalva, de keményítve nem, ezért az összes fogta magát és úgy gyûrõdött, ahogy õ akart.
  • A vitorlák gyûrõdése itt is látszik, de így kicsit életszerûbb, mintha kikeményítve raktam volna fel õket.
  • 11 és fél év munkája. Lehetett volna gyorsabb, pontosabb munka is, de sokat tanultam belõle így is. A legfontosabb tanulsága ennek a hajónak: a gyári tervrajzot nagyon át kell ellenõrizni, ha kell digitalizálni. Akármit is mondok errõl a makettrõl, hiányozni fog az építése, és ha nem építettem volna meg, biztos, hogy most azonnal nekiállnék megcsinálni.