⚓ Chaland Du Loire ⚓
Traditional french river boats used on Loire region, during centuries
8 
Scale & Manufacturer:
1:50 Scratchbuilt
Ship Model Craftsman:
Susányi Oszkár
'Chaland de Loire' (barge)
'Chaland de Loire' (barge): main transportation vessel used on the Loire from the Middle Ages right up until the end of the 19th century.
The term 'gabare' (another sort of barge) is often somewhat bandied about, but it only appeared at the end of the 18th century.
The 'chalands de Loire', whose form has changed over time, were for several centuries a little bit like the lorries we see on our motorways today. They would travel down the Loire with the current, and go back up with the help of sails, 'powered' by the wind.
It was a complex boat with an extremely interesting architectural structure. Nowadays, the entire length of the Loire, it is possible to see many recreations which more or less represent the structure of the original boats. They have been built by associations, whose passion lies in ancient navigation of the Loire, and this practise contributes to our knowledge today of the ancient methods the sailors of the past would have used, and allows people to rediscover and learn these techniques.
The boats were pulled by horses or men on the towpaths when there was not enough wind, or from Orléans where the Loire changes course. The 'chalands' formed chains of four, five or even up to seven boats for the journey upriver.
It was the largest of the Loire river boats, transporting merchandise from Roanne or Briare to Nantes on the west coast. It measured between 15 and 30 metres long by 3 to 5 metres wide, often weighing over 20 tonnes, and could carry up to 80 tonnes.
The merchandise consisted of salt, slate, tuffeau stone, spices, fruit, lime, coal, earthenware from Nevers, and wine of course.
The 'chaland' disappeared at the end of the XIXth century to be replaced by boats better adapted to canal navigation.
A Loire legfontosabb hajótípusa, a chalande. Ismeretlen művész XVIII. századi metszete.
Orleans városa és néhány chaland de loire, Charles Pensée XIX. századi metszete.
A chaland du Loire, a Loire völgy tipikus áruszállító hajója
( Dr. Balogh Tamás cikke alapján)
A Loire-folyón [ejtsd: Loár] szinte időtlen idők óta tartó folyamatos hajózás virágkora a XIV. századtól a XVIII. századig tartott. A lakosság védelmére és a szántók növelésére első ízben II. Henrik igyekezett töltések közé szorítani a folyót, de VII. Károly és XI. Lajos is ösztönözte az efféle építkezéseket és a csatornázást, amely hozzájárult a hajózás fellendítéséhez a folyón. Amikor a királyi udvar is a Loire völgyébe települt, a folyó fontos kereskedelmi szállítási útvonallá vált.
A száz éves háborúban (1337-1453) a szárazföldi utazás veszedelmei is a Loire-on való hajózást ösztönözték, akár csak XI. Lajos rendelete, amelyben a selyem-munkások átadására kötelezte Lyon városát a Loire-parti Torus [ejtsd: Túr] számára, amely ezzel a selyemkészítés fővárosa lett. Szintén XI. Lajos rendeletére épült ki a Tours-i, az Orleans-i és a Rouen-i [ejtsd: Orléán, Ruen] királyi hajógyár is. A Loire ekkor a tüzérségi eszközök szállításának is a főútvonalává vált. A francia királyok ezután is sok időt töltöttek a folyó közelében. VII. Károly Chinon-ban [ejtsd: Sinon], VIII. Károly pedig Amboise-ban [ejtsd: Ámboáz], illetve Langeais-ban [ejtsd: Lánzséáz] miután feleségül vette Bretagne-i Annát [ejtsd: Brötányi Anna]. A Loire-on és mellékfolyóin ekkoriban számos megrakott uszály közlekedett: Touraine-ből [ejtsd: Turen] palát, Anjou-ból [ejtsd: Anzsu] és Touraine-ból bort szállítottak a folyón. A XVI. század vallásháborúi azonban megzavarták a Loire menti kereskedelmet, s a gazdaság lelassult, amelynek csak a városok újjáépítéséhez szükséges kő- és palaszállítás adott új impulzust. 1604-ben IV. Henrik azon dolgozott, hogy a Briare-csatorna [ejtsd: Briár] segítségével összekapcsolja a Szajna és a Loire medencéjét.
A munkálatok 1611-ben félbeszakadtak, de 1638-ban folytatták őket, s Richelieu bíboros ösztönzésére 1642-ben eredményesen befejezték a csatornát. Az új vízi útra is a Loire-ról kölcsönöztek uszályokat.
XIV. Lajos uralkodása alatt Franciaország figyelme a gyarmati kereskedelem felé fordult. A polgári rend számára ekkor lehetővé tették, hogy a Loire középső szakaszán mérsékelt áron szállítsák a gyarmati termékeket. Saumur-ben [ejtsd: Szomür], Torus-ban és Orleans-ban ekkor cukorfinomítók épültek. A Loire-on ekkor a legfontosabb belföldi áruféleség a fa, amelyet a királyi haditengerészet hadihajóinak az építéséhez szállítottak az ország belsejéből a hadikikötőkbe és a királyi hajógyárakba.
A XVI. században Orleans a cukor-feldolgozás fővárosává vált. A nyerscukor a Karib-térségből nagy tengerjárókon érkezett, s Orleans-ig a Loire-on közlekedő belvízi hajók továbbították. A cukoripar mellett természetesen nem szabad elfeledkezni a folyó mellett zajló egyéb tevékenységek, a kohászat, valamint a sóbányászat fejlődéséről (a folyó egyúttal a só-csempészet egyik főútvonala is volt - nem utolsó sorban az 1790-ig fennállt gyűlölt só-adó elkerülésére). A vízi áruszállítás fejlődését a borászat is serkentette. Nincs rá pontos adat, de minden történész egyetért abban, hogy a XVIII. század végén a Loire-on közlekedő hajók évente 10 000 fordulót teljesítettek a folyó alsó és felső folyása között.
A forradalmi háborúk és a Napóleoni birodalom tönkretette a Loire-völgyi gazdag városokat, amelyekbe csak az 1830-as válság után tért vissza a korábbi forgalom. Párisz mindig is nagyra értékelte a terület borait, de ekkoriban a kender- és a gabonatermelés is drámaian felfutott. Ez az időszak egyúttal a vas tömeges előállításának és feldolgozásának előestéje is. 1840-ben Tours kikötője 150.000, Orleans-é pedig 200 000 tonnát továbbított.
Hamarosan vasút épült Párizs és Orléans között, ami ösztönzőleg hatott a kereskedelemre. A síneket Angliából importálták. 1848-ban a francia vasúthálózat hossza 200 km volt, 1851-ben már 370 Km. Bourges [ejtsd: Burzsé], Châteauroux [ejtsd: Sátórú] és Orleans között 1847-ben, Saumur és Tours között 1848-ban, Angers [ejtsd: Anzsé] és Saumur között 1849-ben, Nantes [ejtsd: Nant] és Angers között pedig 1850-ben épült ki a vasút.
A hajózás forgalma ezzel csökkenésnek indult. A Torus-ból vízi úton szállított áru mennyisége az 1845-ös 400 000 tonnáról 1850-re 171 000 tonnára, 1893-ra pedig 1 100 tonnára csökkent! A hajózás azonban nem szűnt meg a folyón! Manapság a számtalan hajós egyesület tartja életben.
A chaland de Loire [ejtsd:saland de loár] - vagyis a Loire-i uszály - (a XVIII. század végétől gabarre) a Loire-on és mellékfolyóin közlekedő hajók családjában a legnagyobb szállítóhajó volt. Hossza 15-30 m között mozgott és akár 80 tonna terhet is szállíthatott. Néhány példány hossza a 32 m-t is elérte.
A Loire-on minden folyami hajó jellemzője - a lapos és egyenes hajófenék - lehetővé tette, hogy a sodrással szemben frontálisan is tudjon dokkolni. A hajók merülése 0,45 m, teljes terhelés mellett 1 m volt.
Az uszályokon májustól júniusig hosszú vízszintes fedett helyiséget alakítottak ki, amelyet egymásnak támasztott póznákra fektetett nemezdarabokkal fedtek, amelyek átfedésben voltak, éppen úgy, mint a zsindely a tetőn (egyes kutatók szerint ez a kialakítás skandináv eredetű).
Az uszályt hátul felszerelték egy nagy vízszintes csörlővel (guinda), amely az árboc lefektetésére és emelésére szolgált a hidak alatti átkelésnél. Néha elöl is elhelyeztek egy guinda-t a horgony-manőverekhez.
Hátul volt a kormány, az úgynevezett piautre, amelynek az emeltyűje ferdén hajlott előre (ebből néhányan arra következtetnek, hogy a fejlődés kezdeti szakaszában a kormánylapátot farok-evezőként is használták, mint a Níluson közlekedő hajók esetében, 2 000 évvel időszámításunk kezdete előtt). A piautre - amely a gerinc nélküli hajókon stabilizátorként is szolgált - háromszög alakú volt, és hossza elérte a 4 m-t is.
Végül a hajó egy nagy - általában 12-15 m (néha 20 m) hosszú - lehajtható árboccal is rendelkezett. A Loire Orleans alatti szakaszán a "márciusi" és a "jeges szelek" befogására a hajók vitorlát használtak, amelynek a felülete elérhette a 20 m2-t. A Loire-völgy Orléans-i kanyarulata felett azonban a szelek kimerültek, s a hajóknak vontatást kellett igénybe venni.
Kedvtelési és hagyományőrzési céllal újraépített chalande-ok napjainkban.
Általában csak az első három hajó viselt vitorlát, az yssot viszont sem vitorlával, sem kormánnyal nem rendelkezett.
Bár a Loire áruforgalmának visszaesésével az egykori hajótípusok száma mára megfogyatkozott, a chaland de Loire mégsem tűnt el. Lelkes hagyománytisztelők számos példányt felújítottak, sőt újakat is építettek, amelyekkel évente látványos fesztiválokon idézik fel folyami hajós elődeik mindennapjait.
