⚓  ERZSÉBET KIRÁLYNÉ gőzhajó  ⚓

Queen Elizabeth paddle steamer 1896-1945

65

Scale & Manufacturer:

1:50 Scracthbuilt

Ship Model Lenght:

156 cm

Ship Model Width:

30 cm

Ship Model Craftsman:

Bechler József

A hajó születése

1835-ben vette kezdetét az iparszerű hajógyártás Magyarországon, amikor Széchenyi István gróf javaslatára az osztrák Dunagőzhajózási Társaság (DGT) Óbudán építette fel korszerű hajógyárát.

1858-tól ugyan már magyar hajózási vállalatok is alakultak, többségük azonban elbukott a masszív kormánytámogatást élvező DGT-vel folytatott egyenlőtlen versenyben, amely még a magyar lobogó használatától és a budapesti iroda megnyitásától is elzárkózott, ezért hamar az osztrák önkény jel-képévé vált. Mivel hajójáratai gyakran zsúfoltak, nemritkán pedig (ahol például a Magyar Államvas-utak – a MÁV – vonataihoz kellett volna csatlakozást biztosítaniuk) még pontatlanok is voltak, nyil-vánvalóvá vált, hogy alternatív megoldásra van szükség.

1888-tól ezért a MÁV saját hajózási üzletágat hozott létre és a vasútvonalak végállomásaitól az annak részére vásárolt hajókkal látta el a személyszállítás feladatát az Al-Dunán, a Dráván, a Száván és a Tiszán, amíg a Kormány saját állami hajózási vállalat megalakításáról nem döntött.>

1895-ben állami támogatással megalakult a Magyar Királyi Folyam-tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR), amely a MÁV hajózási üzletága átvételével képes volt dacolni a DGT erőfölényével. Olyannyi-ra, hogy csakhamar felosztották egymás között a teherszállítási piacot. A személyszállítást azonban nem szabályozták, így természetesen gyorsan megindult a harc az utasokért és a megrendelésekért. Ehhez természetesen új hajókra volt szükség…

1896-ban a MFTR ezért az újpesti Schoenichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó-, Gép- és Kazángyártól megrendelte a távolsági személyszállítás lebonyolítására – az osztrák termesgőzösök terveinek to-vábbfejlesztésével létrehozott – SZÉCHENYI típust: SZÉCHENYI ISTVÁN, DEÁK FERENC, FERENC JÓZSEF, ERZSÉBET KIRÁLYNÉ - míg a rövid távú személy- és áruszállítás feladatainak ellátására a MÁV hajózás-tól átvett járműveket használták, amíg csak el nem avultak.

Erzsébet királyné termesgőzös

Erzsébet királyné termesgőzös a visegrádi vár alatt

Egy kis történelem

Valószínűleg mindenki emlékszik a történelemórákra, az ősemberre és az ő egy fatörzsből kivájt - kifaragott csónakjára.
Na, így kezdődött itt is. Aztán jött a deszka és jöttek a kisebb - nagyobb csónakok, dereglyék és bárkák. Ezeknek a kicsúcsosodása volt a bőgős hajó, ami a jellegzetes orrdíszéről kapta a nevét (a mindenki által ismert Aranyember hajója a "Borbála" is ilyen bőgőshajó volt). Ezeket eddig fölfelé állati erővel vontatták, lefelé pedig ereszkedtek, a folyó sodrását kihasználva.

Komoly lökést adott a hajózásnak a Zuhatagi szakasz, főként a Vaskapu szabályozása, hajózhatóvá tétele, amit magyar megrendelésre, magyar tőkéből, magyar mérnökök tervei alapján, azok vezetésével végeztek el.
Első lépésként 1834-ben Széchenyi István szellemi és Vásárhelyi Pál gyakorlati irányításával, az igen alacsony vízállást kihasználva, egy, évente legalább 152 napon át hajózható utat létrehozva, a legveszélyesebb sziklákat kirobbantották. Ekkor vájták a sziklába azt a hajóvontató utat is, amit ma "Széchenyi-út"-ként ismerünk. Az anyagi lehetőségeket (I. Ferenc császár halálával az Al-Duna ügye elsikkadt) és nem utolsó sorban a kor műszaki-technikai színvonalát is kimerítve a munkálatok félbemaradtak és csak 1878-tól került ismét napirendre, ekkor Wallandt Ernő tervei alapján, Rupcsics György és Hoszpótzky Lajos vezetésével egy kb. 11km hosszú, 80m széles hajózóutat építettek, amelyet 1896-ban adtak át, a magyar, a szerb és a román király jelenlétében és 1970-ig, a Vaskapu-zsilip beindulásáig szolgálta a hajózást.

Ekkor már jócskán a gőzhajók korában járunk, már több mint 30 éve épültek gőzhajók Magyarországon.
A kezdetekben külföldről rendelt gépekkel, majd megindult a hazai gépépítés is. Gombamód szaporodtak a hajógyáraink. Az első nagyobb gyárat az Első Duna Gőzhajózási Társaság ( Később DDSG, azaz Donaudampfschifffahrt Geselschaft) építette, az Óbudai szigeten, ahol először fatestű, majd vastestű hajók készültek. Itt készült többek között a "Zoltán" gőzös, 1869-ben. Enek az egykori vontatónak a teste Neszmélyben megtekinthető. A Társaság egyik alapítója Széchenyi István volt. Sokáig az Óbudai öböl adott otthont a Dunai Flottillának is. Az 1860-as évek vége felé megalakult az Első Magyar Gőzhajó Társaság is, amely hajói számára az akkor már ismert Stabilimento Tecnico Fiumano az Újpesti öbölben épített hajógyárat. Mert "... magyar társulat magyar hajói magyar munkások által készüljenek, magyar munkások által." Ezt a gyárat pár év múlva a Társaság átvette a fiumei vállalattól. Itt készült el a Dunai Flottilla első két monitorja is, a "Maros" és a "Lajta" (akkoriban "Leitha"). Az Újpesti öbölben még két hajógyár létesült. Ezek többé-kevésbé hasonló funkcióval a rendszerváltásig üzemeltek. Néhány itt készült hajó még látható, például a "Kossuth" gőzhajó, amely ma múzeum, de 1913-ban mint "Ferencz Ferdinánd Főherczeg" került ki a Ganz-Danubius Hajógyárból. Itt volt (illetve még mindig itt van) a Hajójavító is, amely a javítás mellett komoly hajóépítő munkával is foglalkozott, többek közt a ma is üzemelő "Sopron" vontató és a "Rákóczi" - "Táncsics" - "Hunyadi" trió is itt készült.

A Monarchia kora volt a hazai hajózás fénykora. Számlálhatatlan hajónk szelte a hullámokat folyóinkon, tavainkon és a tengereken és ezek a hajók javarészt mind Magyarországon épültek.

A hajó története