⚓  FAM  ⚓

wooden hull minesweeper boat 1946-1950

---

FAM aknamentesítő

(honvedelem.hu)

Előzmények...

1918. október 30-án IV. Károly, az utolsó magyar király elrendelte a flotta felosztását az Osztrák-Magyar Monarchia államai között. Ezt követően 1918. november 6-án a még hadrafogható egységek megérkeztek Budapestre. Az első világháborút követően a hajókat lefoglalták, kiszolgáltatták, és a Tanácsköztársaság időszaka után pedig szétosztották az utódállamok között. Magyarország 1920. november 29-én vett át négy darab őrnaszádot. Ezt követően megkezdődött – a belügyminiszter alárendeltségében a – folyamrendészet kialakítása. A magyar kormány 1921-ben felállította a Magyar Királyi Folyamőrséget (képünkön a jelvényük), amely időponttól kezdve a szervezett folyamrendészeti, hadihajós tevékenység magyar hadilobogó alatt történt. 1931-től Folyami Erők megnevezéssel önálló fegyvernemként létezett az alakulat, fő erejét az őrnaszád és folyamzár ezredek képezték, melyek létszáma elérte az 1600 főt.

Az 1938-as felvidéki mozgósítást követően megkezdték az új hadihajók építését. Ezek a hajók képesek voltak a második világháborúban bevezetett minden típusú akna keresésére és mentesítésére. A II. Világháború során a folyami erők részt vettek az 1941 áprilisi jugoszláviai hadműveletekben is. Őrnaszádezred egységei biztosították a Szávát és a Drávát is. A Folyamerők fő tevékenysége a szállítmánybiztosításra és az aknamentesítésre korlátozódott. 1944 áprilisában a szövetségesek megkezdték a mágneses aknák telepítését, amely új kihívás elé állította az alakulatot, mivel nem rendelkeztek a mentesítéshez szükséges eszközökkel. Segítségül a német haditengerészet különleges alakulatokat küldött a Dunára, valamint aknakereső Ju–52-es repülőgépeket vetett be, illetve demagnetizálta a hadi- és kereskedelmi hajókat. Ekkor alkalmazták először a Dunán a vontatott trálra szerelt aknarobbantó berendezéseket. Az áldozatos munka eredményeképpen 1944. augusztus végén sikerült az első három brit aknát tisztjeinknek hatástalanítaniuk, és így a szerkezetét megismerniük. Ennek ellenére a hajóveszteség nagyméretű volt, s az aknaveszélyt nem lehetett teljesen felszámolni.

A szövetségesek légiereje, a Brit Királyi Légierővel az élen, 1944-ben közel 1400 darab mágneses és indukciós aknát telepített a Dunába a folyami hajózás és az áruszállítás megakadályozására. Az aknarobbanások következtében 99 úszóegység elsüllyedt, 143 jelentős károkat szenvedett. A Folyami Erők részéről a Hegyalja aknakereső hajó süllyedt el Komárom térségében. A hajóegységek 1944 november végén elhagyták Budapestet és a szigetközi szakaszra vonultak, majd 1945 márciusában visszavonultak a felső osztrák Duna-szakaszra, ahol május 8-án amerikai fogságba került a hajóállomány 60 százaléka.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány és a szövetséges hatalmak 1945. január 20-án fegyverszünetet kötöttek. Trainin szovjet ellentengernagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) haditengerészeti osztályának főnöke javasolta Vorosilov marsallnak, hogy be kell vonni a magyarokat is a Duna aknamentesítésébe, mert a saját erőik elégtelenek. A döntést követően szovjet utasításra az ideiglenes kormány megkezdte az új hadihajós osztály felállítását. A Honvédelmi Minisztérium 1945. május 14-én kiadta a Honvéd Hadihajós Osztály állománytábláját. Az új szervezet fő feladata a Duna és a Balaton aknamentesítése volt.

1946 és 1950 között 14 darab fatestű, FAM aknásznaszád (képünkön) épült. Ezek végezték el az aknamentesítési feladatokat, majd 1952 után lebontották őket.

A mentesítés hivatalosan 1948 végére befejeződött. Az áldozatos és hősies tevékenység ellenére az 1948-1951 közötti időszakban három hajó is felrobbant (Bajkál, Dömös, Tass), az újabb kutatások során aknát nem találtak. A feladatát kiválóan végrehajtó Hadihajós Osztályt 1950-ben ezreddé, 1951-ben dandárrá szervezték át, 1991-ig az Önálló Hadihajós Dandár nevet viselte.

---