⚓ Magyar Naszád ⚓

1500 - 1600 A.C. hungarian fluvial warfare boat

A magyar naszád...

Röviden...

A Magyar Naszád az 1500 -1600-as években a belvízi hajózás legelterjedtebb típusaként működött.
Elsődleges alkalmazási területe a hadászat, és a végvári csapatok szállítása volt a Dunán és a Balatonon is, ahol a híres török utazó Evliya Çelebi elmondása szerint is legalább 40-50 hajó szelte a tó vizét. Tóti Lengyel Gáspár szigligeti várkapitánypedig megemlítette, hogy a törököknek már vagy ezer hajójuk van Foknál.
Az északi parton elhelyezkedö végvárak mint Szigliget és Tihany ezeknek a nagyszerű alkotásoknak köszönhették megmaradásukat.
A várvédök idönként megelözö csapásokat mértek a déli parton álló (Sió)Fok török erödítés ellen, amely vizen és a szárazföldön egyaránt portyázó, fosztogató török katotnák bázisa volt. Minden ilyen 8-10, de akár 60-80 km-es utat fegyverezettel élelemmel és egyes esetekben lovakkal megrakodva tették meg.
A Rákóczi szabadságharc végéig ez a hajótípus volt a legmegbízhatóbb és legkedveltebb szállítóeszköz a régióban...

Bővebben...

Hadászati alkalmazásukat tekintve rendkívüli jelentösége volt a dunai hajóhadnak,a naszádosoknak.
A vizi utak ellenörzése,rajtuk az utánszállítás biztosítása,továbbá a szárazföldi hadsereg harcának támogatása volt a faladatuk. 15. századig hajós foglalkozásút keveset találunk. Közülük kiválik a királyi hajósok: a naszádosok rendje.
A naszádos legénység kiváltságos, a folyó menti, elsősorban a dunai végházak közelében telekre telepített hadi nép, amely hadba híváskor felkelni és heti vagy hópénzért harcolni volt köteles, béke idején azonban gazdálkodott, s hajóját használva kereskedett.
Közvetlen vezetőjük a vajda. Maguk választották úgy, hogy négy jelöltet ajánlottak, s közülük választott a flotta vezetője: a naszádos kapitány, 20-30 vajda parancsnoka.
A vajda alatt 2-3 naszád, így 80-120 legény szolgált, naszádonként egy tizedes vezetésével.

E szervezetüket béke idején is megtartották. S hogy mekkora volt ez a Duna-flotta fénypontja idején, Mátyás korában, arról egy 1476. évi oklevél tájékoztat minket:"A király hajóhada összesen 330 hajóból állt, melyekben a hajósokon kívül 10 ezer harcos van elhelyezve, azaz 1700 lándzás, 1200 vértes, a többi balistarius és íjas. E hajók között van 16 igen nagy gálya, mindegyike 44 evezőssel, 300 fegyveressel… 4 nagy bombardával, 100 cerbottanával, 200 puskával, 12 pattantyússal. E 330 hajón kívül van még Nándorfehérváron 34 hajó, melyeket naszádoknak neveznek, mindegyike 18 evezőssel, 18 puskás katonával, két pattantyús mesterrel,… a naszád orrában két cerbottanával..."

Egészítsük ki e felsorolást némi magyarázattal.
A balistarius és a pattantyús az a tüzér, a bombarda és a cerbottana pedig ágyúfajták. A gálya mély járatú, fedélzetes, több ágyús, több evezős, árbocos-vitorlás, nehézkes, nagy hajó, melyiken 500 fegyveres is elfért a nem harcoló hajósokon kívül. Inkább az Al-Dunán, ott is ritkábban használták.
Tipikus folyami, s a 16-17. század török elleni harcainak jellegzetes hadihajója a naszád, más nevén a sajka. Lapos fenekű, fedélzettelen, néhány ágyús, egysorevezős, egyárbocos, gyors mozgású hajó, padjain középen ültek a fegyveresek, szélén az evezősök, de meghatározott időközben váltották egymást.
A naszádos tehát hajós is, harcos is.A hadiflotta állományához sorolt még a különféle – fegyveres, ágyú, ló – szállító hajó. Lapos fenekű, széles, célszerűen alakított dereglyék, evezős legénységgel, a mester vezénylete alatt. – S még valami tartozott a flottához – megmondja Thurzó Elek az uralkodóhoz intézett 1540. évi levelében: ..."Régi szokás a naszád kapitányoknak bizonyos számú lovasságot is adni szolgálattételre, hogy a többi könnyűfegyverzetű kapitányokkal egyenlők legyenek és a folyók vidékén előkeríthessék a naszádosok szükségleteit; továbbá, hogy a lovasság fedezete alatt partra és ismét hajóra szállíthassák a legénységüket, vagy más előfordulni szokott hadműveleteket végezhessenek velük"...

A magyar hadiflotta hajóépítő telepei a Száva mellékén a rengeteg tölgyerdők közelében voltak.
Ezt a vidéket viszont Mohács után megszállta a török, s mint Bakics Pál naszádoskapitány írta 1531-ben a királynak: ..."A Száva partjain már a török készítteti a hajókat. Rengeteg fát halmoztak össze, felséged volt mesterei közül ketten vezetik a munkát, és éppolyan könnyű hajókat készítenek, mint amilyenek felségednek vannak"...És jó másfél századig itt építette a török a hajóit.
A magyarok számára a Buda feletti részen alakulhatott volna ki hajótelep, de ez a vidék megfelelő erdővel nem rendelkezett.
A magyar naszádokat két évszázadig Ausztriában – Gmundenben és Laibachban – építik. Természetesen itt készíttette a hajózási hivatal a császári hajóácsokkal a kereskedelmi hajókat is a maga számára.

Mivel a hajóút volt a legolcsóbb Az ország gazdasági életének rohamos romlását talán ennek a fegyvernemnek a hanyatlásával lehet leginkább lemérni. Mátyás idejében a naszádosok létszáma még 10 ezer fö körül volt,a Jagelló-kor utolsó éveiben csupán csak ezer fö.
Minden bizonnyal ennek megfelelöen csökkent a hajók száma is, így ha Mátyás idején számuk 360 körül volt,akkor az 1520-as években már aligha lehetett több ötvennél. Mátyás kedvenc hajója, a Bucentaurus sokat horgonyzott a komáromi révben.

A mohácsi vész után a dunai hajóhad I.Ferdinánd párjára állt, a bécsi hadvezetés irányítása alá került, és idegenné vált a hazai hadseregben.
A török kiüzése után a hajóhad az Alsó-Dunára szorítkozott csupán, ahol a török határok őrizetében teljesített szolgálatot.1529. jún. 18.: az Erdőd (Valkó vm.) melletti dunai ütközetben a zsoldjukat meg nem kapott rác naszádosok cserbenhagyták a fizetéssel késedelmeskedett I. Ferdinándot , és átálltak a törökhöz.
Ezzel a dunai királyi hajóhad megsemmisült. Ez segítette hozzá I. Szulejmán szultánt 1529. IX. 27-X. 15: Bécs megszállásához. ...( a 15.-16. századi fahajók leírása)

Tovább olvashat még, az egész sajkát bemutató oldalon is...