⚓ French Nef ⚓

french carrack - of XIII. century

Scale & Manufacturer:

1:50 Scratchbuilt

Ship Model Lenght:

69 cm

Ship Model Width:

12 cm

Ship Model Height:

46 cm

Ship Model Craftsman:

Szikora László

The carrack or nef

A carrack was a three- or four-masted ocean-going sailing ship developed in 15th century Europe. Carracks were first used for European trade from the Mediterranean to the Baltic. In its most advanced forms it was used by the Portuguese for trade with the African coast and finally with Asia and America.
With linguistic variation, these ships were called carraca or nau in Portuguese, Spanish and Genoese, caraque or nef in French, kraak in Dutch and Flemish. Originally the word carrack meant ship and was used in the Mediterranean for any ship long before the ocean-going carrack was developed in the 15th century. The word probably originally derives from the Arab word Harraqa, a type of river barge that first appeared in the Tigris and Euphrates rivers in the 9th century.
Carracks were carvel built ocean-going ships: large enough to be stable in heavy seas, and roomy enough for a large cargo and the provisions needed for long voyages. They were usually square-rigged on the foremast and mainmast and lateen-rigged on the mizzenmast. They had a high rounded stern with large aftcastle, forecastle and bowsprit at the stem. As the forerunner of the great ships of the age of sail, the carrack was one of the most influential ship designs in history; while ships became more specialized, the basic design remained unchanged throughout this time period

A fully rigged medieval sailing merchantman and warship. Developed in France, the nef had a broad beam, rounded ends, and a carvel-planked (flush rather than overlapping) hull. Similar in design and purpose to the cog, this type of ship was normally single masted with a more rounded stern than the cog. Fore and after castles were part of the hull structure. By the fifteenth and sixteenth centuries the vessel had grown to almost 400 tons and carried three masts. Its basic purpose as a naval vessel was to serve as a fighting platform.

A XIII. századi francia Nef - Szikora László által

... Általában nem szoktam több dologba egyszerre belevágni, de valahogy megakadtam a Mordaunt építésével (alkotói válság?). A 2014-es találkozón viszont kaptam Tyrmantól egy könyvet, a Cinque Ports nefjeirõl, mely egy tervrajzot is tartalmazott, és teljesen rábuktam, mivel régóta nézegettem ezeket a bástyás, ácsolt hajókat, és gondoltam összeütök egyet a következõ találkozóra. Persze, az összeütés egy kerek évbe tellett, még az ilyen egyszerûnek kinézõ hajóval is igen sok munka volt, néhány buktatóval tarkítva.
A rajz átlagos, de használható, valamint a könyv sok segítséget ad, bár német nyelvû, az ábrák és néhány szó ismeretével el lehet rajta igazodni. De azért valami érdekességet bele kellett vinnem. Belefutottam az interneten egy francia XIII. századi nef adataiba, mely egy kicsit nagyobb az angol nefnél és megtetszett a rajzocska is róla, a gótikus bástyalábakkal és a francia liliomos díszítésekkel.
Ismét a jó kis tervezõ programomat (Solid Edge) hívtam segítségül, bevittem az eredeti bordarajzokat, mely alapján kialakult a hajótest, átméreteztem egy kicsit, majd megállapítottam az új bordázatot. Természetesen sûrûbbre vettem, hogy könnyebb legyen palánkozásnál az íveket tartani. A bástyákat is átalakítottam a hajó mérete miatt, illetve a gótikus lábazatot is megálmodtam. Annyiból szerencsés a helyzet, hogy ezekrõl igen kevés, az is elég torz, ábrázolás van, tehát ez adott némi szabadságot, olyanra rajzolhattam, ami nekem tetszik...

lásd még a hajomakett.hu oldalon...

A francia nef építése

A bordázatot 4 mm-es rétegelt lemezbõl vágtam ki, de ismét megfogadtam, hogy máskor nem használom ezt az anyagot. Hiába, nem szeretek vele dolgozni! Beszakad, törik, nehéz a kemény ragasztó miatt formára csiszolni Az orr- és fartõkét többször letörtem egy-egy óvatlan mozdulattal.

Amitõl pedig nagyon féltem: a klinker palánkozás. Természetesen utánanéztem, hogy pontosan hogyan kell ezt csinálni, de gyorsan elvetettem még a gondolatát is annak, hogy minden bordába belereszeljem minden palánk helyét (akkor tovább tartana, mint a Mordaunt!). Szóval az álklinker mellett döntöttem, mely csak imitálja a palánkok fedését, de elég jól néz ki.

A palánkokat a szokásos módon elkészítettem (kicsit vastagabbra), majd egy szögben bemart vezetõ csúszkát csináltam, melyet befogtam a marógép satujába, majd fölé álltam a maróval, beállítva a végleges vastagságot. Ezután csak át kellett tolni közte a léceket. A mart felület nem valami szép, mivel nem volt meg a megfelelõ fordulat, de ez belülre került.

A bordázatot lefelé fordítva rögzítettem, mivel így lefelé kellett nyomnom a palánkokat, könnyebb volt az íveket tartani, illetve rések sem lehettek a palánkok között, mert ezt már késõbb nem lehet tömíteni, összecsiszolni. Itt már le van törve az orrtõke!

Az két végén szokás szerint bevéstem a palánkok helyét, hogy megfelelõen rögzítve legyenek. Egyébként pillanatragasztóval dolgoztam, pákával melegítve elõhajlítottam a palánkokat a vészesebb íveknél (szinte csak ilyen volt!), illetve röviden (3-5 perc) áztattam rögzítés elõtt. Így, hogy a palánkok keresztmetszete nem téglalap volt, sokkal nehezebb volt szépen hajlítani.

Ami eddig nem nagyon látszódott, a bordák közé kis hasábokat kellett beragasztanom, mivel nem volt elég merev a bordázat fõleg az összecsiszolásnál. A számok a hasábok méreteit mutatják, néhány tizedmilliméter eltérés azért akad közöttük!

Az orrnál és a farnál, ahol a palánk becsatlakozik a gerincbe, el kellett csiszolni/lapítani a palánkok végét, így csak egy vonal/ív látszik. Ezt a Youtube-on láttam egy csónakkészítõnél.

Azért a palánkokat meg kellett csiszolni, a kisebb töréseket, hibákat eltüntetni, illetve a pácoláshoz minél simábbra elõkészíteni. Ehhez a mûvelethez kis hasábokra különbözõ durvaságú csiszolópapírokat ragasztottam

és szépen egyesével többször átcsiszoltam.

Pácolásra elõkészítve, felragasztva a kormánylapát tartóelemei és a fedélzettartó gerendavégek. A négyes képen látszik, hogy eredetileg a bordákon voltak a gerendavégek, de palánkozás elõtt arra jöttem rá, hogy sokat nehezítene a palánkozáson, ha kerülgetnem, illesztgetnem kellene, így levágtam és utólag imitáltam kis hasábok felragasztásával.

Elkezdtem a bástyák készítését, egy ragasztósablont martam az oldalfalak összeállításához.

A bástyák lábazatával jól elszórakoztam, de ehhez az egyszerû hajóhoz kellett valami, ami feldobja, no meg ezekért a gótikus boltívekért rajongok, hát most megkaptam. A hajlított boltív lécek elég nehezen akarták felvenni a formát, egy párszor újraragasztottam, mire ilyen lett.

A hajótest és a bástyák pácolva, lakkozva és gyorsan egymásra rakva, hogy végre látszódjon milyen is lesz.

Pácolásra elõkészítve az apróságok egy része: kötélfogók, csörlõ, árbockosár.

A fedélzet ledeszkázva, helyükre kerültek a bástyák és az árboc.

Ezek a hajók nem voltak túldíszítve, csak a bástyák oldalára akasztott pajzsok adnak egy kis színesítést. Ezeket az apró liliomos címereket képtelen lettem volna megfesteni, így egyszerûen kinyomtattam és ráragasztottam pajzsokra.

Egy kis fedélzeti nézet, egész jó képeket csinál a telefonom és kisebb helyre befér, mint egy rendes fényképezõgép.

Most már kezd minden felkerülni a hajóra. A kormánylapát kötelekkel volt rögzítve, nem hiszem, hogy túl hirtelen manõvereket tudtak vele csinálni.

Folytattam a kötélzettel, mely elég egyszerû egy háromárbocos galleon után. A macskafejek készítése volt egy kicsit lassabb, mivel nem kör alakú, hanem ilyen háromszög-csepp forma. Szeletelõs módszerrel csináltam, de a hornyokat az oldalára abszolút kézzel kellett rátenni.

A hátsó tarcskötelek és a csörlõ, mely a vitorlarudat tartja.

Ismét egy közelkép a fedélzetrõl nézelõdve.

A horgonyt vörösrézbõl reszeltem ki, a szára külön lett ráforrasztva. Itt már a festésre vár.

A vitorlán elég sokáig meditáltam, pontosabban azon, hogy rákerüljön-e a címer. A kézzel festést azonnal elvetettem. Elõször a sima vitorlát feltettem, de valahogy túl egyszerû, olyan semmilyen nem volt, valahogy kívánta a címert. Vettem nyomtatható, vasalható transzfer papírt, csináltam néhány próbát, elég jónak találtam. Féltem, hogy túl vastag és fényes lesz, de a fotón egy kicsit tompítottam Photoshop-pal, így egész tûrhetõ lett. Egy dolgot azért elrontottam, mivel vasalódeszkán vasaltam, ami ugye egy kicsit puha, és ahogy belenyomódott a vasaló, egy kicsit homorú lett. Tehát abszolút sima, kemény felületen érdemes vasalni.

Így a találkozóra, egy év alatt elkészült a nef. Csak a zászlók hiányoznak, majd a Mordaunt zászlóival együtt megrendelem.

Nagyon élveztem ennek a kis hajónak az építését, az nagyon tetszett, hogy minden munkafázison végig kellett menni, de nem vált unalmassá, mert mindenbõl csak néhány darabot kellett csinálni. Most visszatérek a Mordaunt építéséhez, de nem tartom kizártnak, hogy idõvel még beszúrok valami kisebb hajót szórakozásként.