⚓ Egézs sajka - Whole chaika - Ganz tschaika ⚓

XVI. - XIX. century river war barge

Naszádosok, sajkások

Előzmények...

(mohácsi csata 1526)
Mátyás királynak a pápához 1475. november 03-án intézett levelében ez olvasható:

"... a dunai hajóhad fölszereléséhez fogtam..."

A magyar hadszíntér adottságait tekintve rendkívüli jelentősége volt a dunai hajóhadnak, a naszádosoknak. A vízi utak ellenőrzése, rajtuk az után szállítás biztosítása, továbbá a szárazföldi hadsereg harcának támogatása volt a feladatuk. Az ország gazdasági életének rohamos romlását talán ennek a fegyvernemnek a hanyatlásával lehet leginkább lemérni.

Mátyás idejében a naszádosok létszáma még 10.000 körül volt, a Jagelló-kor utolsó éveiben csupán 1.000. Minden bizonnyal ennek megfelelően csökkent a hajók száma is, így ha Mátyás idején számuk 360 körül volt, akkor most aligha lehetett több ötvennél.
Két típusa volt a dunai hajóhadnak: a gálya és a naszád. Az előbbi 40, az utóbbi 18 evezős volt. A gályákon ágyúk is voltak.

A magyar védelmi rendszerben már a XV. század folyamán nagyon fontos szerepe volt a Délvidék folyóinak, különösen a Szávának, de elsősorban a Dunának a védelme. A magyar királyok ezen időszakban már zsoldban tartották ezeket a gyalogos katonákat, kiknek java része szerb volt.

Köztudott, hogy oroszlánrészük volt e sajkásoknak a nevezetes 1456-os nándorfehérvári győzelemben is, ahol Hunyadi János, a "Hadak Villáma" fényes győzelmet aratott a világhódító – s Bizáncot 1453-ban elfoglaló – II. Mohamed szultán felett.

Zaporozhian Cossacks in chaikas

Turkish chaikas under Belgrad

A mohácsi vereséget megelőző időszakban is tovább folyamatosan fontos szerepet játszottak a vízi utak védelmében. Kevésbé ismert, hogy 1523. augusztus elején a Száva folyón és partjain, Szávaszentdemeternél a délvidéki védelem egyik nagyon jelentős csatáját vívták (három napos küzdelemben), ahol is a Ferhát pasa ruméliai beglerbég és a nevezetes nándorfehérvári török parancsnok (hiszen 1521-ben Nándorfehérvár, vagyis Belgrád, már Nagy Szulejmán szultán kezébe került), Bali bég csapatai súlyos vereséget szenvedtek (állítólag hétezer török veszett oda, míg a keresztények vesztesége – ehhez képest csekély – 600 fő körül volt). Ebben a szávaszentdemeteri csatában is nagyon jelentős szerepet játszottak a sajkások. Nem sokkal az erdődi csata előtt, 1527-ben Podvinay Tamás naszádos főkapitányt – aki már a szerencsétlen sorsot ért II. Lajos királyunk alatt is szolgált – utasította a I. Ferdinánd király, hogy 2000 főt toborozzon a dunai flottába, s ha magyarokat nem kapna, akkor fogadhat cseh és morva gyalogokat is…

"Tudjuk, hogy a 16. században a hivatalos írások a magyar vízi haderőt naszádos néven emlegetik."

A 17. században azonban a naszádos szó helyett a sajkás szót kezdik használni.
E szót maguk a naszádosok is felkapják. De a magyarországi naszádosok (…) e szót sohasem írták csajkásnak. A csajkás szót csak a rácok használták, csajká-nak csak a rácok hajóit mondták."

Szemmel látható a Dunának, mint vízi útnak a jelentősége. A magyar dunai hajóhad sikeresen támogatja a hadműveleteket és biztos támasza az utánpótlásnak. 1396-ban Nikápolynál, 1428-ban Galambóc alatt, 1440-ben pedig Belgrád védelménél jelentős szerepe van a dunai hajóknak. Ebben az időben a török dunai hajóhad a jelek szerint még jóval gyengébb volt, bár Belgrádnál már 100 török hajó zárta el a Dunát.

Hungarian cannon longboat

Sajkák Visegrád vára alatt

Fontos szerephez juthatott ez a kis erőd a török harcok idején, amikor a török Foknál (mai Siófok) szintén erődöt létesített. Ebből az időből maradt meg egy levél, amit Tóti Lengyel Gáspár Szigliget várkapitánya 1647 körül a Zala megyei vezetőségnek írt:

"Az egész Balaton felvidék innenső fele, várbeliek, falusiak sok kárt szenvedtek a török sajkásoktól, nem lévén nekünk hajóink, ezért embereink sokszor török rabságba estek. Ezért én saját költségemen hozattam sajkát a szigligeti várhoz, és attól fogva nem is volt annyi kegyetlensége a töröknek. Most helyet akarnék csináltatni egynéhány száz emberre való hajónak, ahol azok biztonságban megmaradhatnának. De én erre egymagamtól elégtelen vagyok. Ezért kérem Zala vármegyét, ha csak 2-3 napra is, rendeljen ki 4-500 embert a sajka útjának kimetszésére. Az azután való kastélkát saját költségemen is megcsináltatom hazánk oltalmára."

A levélből megtudhatjuk, hogy a vár vízi sajkáinak elhelyezésére utat kellett biztosítani, a nádas kimetszése, kitisztítása útján. Így valószínű, hogy a járműveket a ma is Réhelynek nevezett részen kötötték ki.

Lornyai Béla szerint 1606-ban a mai avasi torony közelében, a Réhelynél állomásozott Bakats Sándor a sajkás-hajóhad kapitánya. Ő még akkor használhatta az Óvárat, mert erre egyedül volt alkalmas a távolabb és ide nem is látszó szigligeti vár helyett....

(fahajomodell.hu) A korabeli sajkáknak többféle változatuk ismeretes. A fél csajka, a hosszmérete 15 méter körül mozgott és egy latin vitorlával rendelkezett. Az egész csajka, a hosszmérete 25-29 méter között mozgott, és egy vagy két latinvitorlával volt felszerelve. A kettős csajka kb.29 méter körűl volt, és két keresztvitorlával rendelkezett.

A hajók fedélzet feletti oldalait csuklópántok segítségével két fokozatban, szakaszosan ledönthetőre építették. A magasított oldalak elsősorban a gyalogsági tűzfegyverek ellen védték a hajó legénységét. Az oldalfal felső részét ledöntve, akár térdelő helyzetben is tudtak tüzelni a katonák az ellenségre. Az evezők bevonása után az alsó palánkok ledöntésével jelentősen megkönnyítették a partra szállást, vagy esetlegesen az ellenséges hajóra történő átjutást

Osztrák egész sajka ábrázolása - Drawing of an austrian whole chajka