⚓ S.M.S. ZRÍNYI ⚓
pre-dreadnought battleship 1910-1921
Az SMS ZRINYI csatahajó
A hajó építését 1908. november 15-én kezdték a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1910. április 12-én, befejezésére pedig 1911-ben került sor.
Az első világháború alatt a Zrínyi az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének második csatahajó hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosab olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az Antant-hatalmak tartották kezükben, az Osztrák-Magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly Antant-haderőt kötött le.
1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követően, az osztrákok meg akarták előzni, hogy flottájukra az olaszok rátegyék a kezüket, ezért azt szerették volna elérni, hogy flottájuk az újonnan létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Államhoz kerüljön. Az Antant-hatalmak viszont visszautasították az osztrákok és szlávok párbeszédének lehetőségét, hogy a hajókat egymás közt oszthassák fel.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a hajó mégiscsak a dél-szlávokhoz kerül, de Marijan Polić horvát kapitány 1919. november 22-én felajánlotta a hajót az Egyesült Államoknak kártérítésként. Ezt követően a hajót átnevezték USS Zrinyivé és a parancsnokságát E.E. Hazlett hadnagy vette át. A kezdeti amerikai legénység 4 tisztből és az amerikai tartalék flotta 174 matrózából állt.
A Zrinyi több mint egy évet vesztegelt a spalatoi kikötőben, amíg a további sorsáról tárgyalások folytak. Ez idő alatt mindössze egyszer indították be a hajó gőzgépeit, 1920. február 9-én mikor egy óriási szél csapott le Spalatora.
1920. november 7-én a Zrínyit kivonták a hadrendből. A hajót az USS Chattanooga, az USS Brooks és az USS Hovey átvontatta az olaszországi Papajaba. A versailles-i és St. Germain-i békék értelmében a hajó az olaszokhoz került. A hajót később szétbontották.
SMS ZRINYI 1911
SMS ZRINYI side wiew drawing
SMS ZRINYI
(Vikipedia)
SMS Zrínyi ("His Majesty's ship Zrínyi") was a Radetzky-class pre-dreadnought battleship (Schlachtschiff) of the Austro-Hungarian Navy (K.u.K. Kriegsmarine), named for the Zrinski, a noble Croatian family.
Zrínyi and her sisters, Erzherzog Franz Ferdinand and Radetzky, were the last pre-dreadnoughts built by the Austro-Hungarian Navy.
During World War I, Zrínyi saw action in the Adriatic Sea. She served with the Second Division of the Austro-Hungarian Navy's battleships and shelled Senigallia as part of the bombardment of the key seaport of Ancona, Italy, during May 1915. However, Allied control of the Strait of Otranto meant that the Austro-Hungarian Navy was, for all intents and purposes, effectively bottled up in the Adriatic.
Nonetheless, the presence of the Zrínyi and other battleships tied down a substantial force of Allied ships.
With the war going against the Austrians by the end of 1918, Zrínyi was prepared to be transferred to the new State of Slovenes, Croats and Serbs. On 10 November 1918—just one day before the end of the war, navy officers sailed the battleship out of Pola (Pula) and eventually surrendered to a squadron of American submarine chasers.
Following the handover to the United States Navy, she was briefly designated USS Zrínyi.
In the Treaty of Saint-Germain-en-Laye, the transfer was not recognized; instead, Zrínyi was given to Italy and broken up for scrap.
