Elöbástya
Az elöbástya keresztfalainak a felerösitése után elkészitjük s a helyükre rögzitjük az iveket amik az átmenetet képezik kétoldalon az elöbástya oldalai s a gallion között,
és az elöbástya oldalai s a föfedélzet oldalfalai között:
Ezután készre palánkozzuk az elöbástya oldalait. Hasonló iveket épitünk be a félfedélzet oldalai s a föfedélzet oldalfalai közé.
S most kezd a dolog kissé bonyolultabbá válni. (Meg kell jegyezzem, hogy nem tudok pontosan mindent abban a sorrendben leirni, ahogy a valóságban épitettem. Ahhoz elö kellene vennem a munkanaplómat. Másrészt van több száz fotóm, de nem minden apró részletröl. Majd a Prince Royalnal részletesebb leszek.)
A hátsó oldalfalak és a felsö tükör alatti ivek
A felsö tükör ill. a cimertükör alatt s a nagykajüt hátsó fala fölött található két iv kialakitása azért nehéz, mert itt már minden a levegöben lóg. A felsö oldalfalakat ezekkel az ivekkel együtt csak “lépcsözetesen” lehet szépen kialakitani, azaz az odalfalakat elöször az alsó ivvel együtt – annak a magasságáig – épitjük ki, s aztán haladunk felfelé. Az oldalfalak felfelé egyre szükülö távolságát ideiglenes távtartókkal biztositjuk, majd vizszintes lécekkel bepalánkozzuk az ivet.
Párhuzamosan tovább folytatjuk a belsö részek kiépitését is.
A félfedélzet “emelete”
10.- Elötér – a másik oldalon szimmetrikusan
10.a – Bejárati ajtó
10.b – Lépcsö a félfedélzetre
10.c – Csúszólafetta
10.d – Ajtó az elötér és az altiszti étkezö között
11. – Kajüt
12. – Altiszti étkezö
13.- Asztal padokkal
14. – Kajütök – nincsenek kiépitve
15. – A kormányállás elötere
16. – Ajtó az étkezö és az elötér között
Menjünk most újra hátrább:
18.- A kormányállás
20.- 1-1 kis csigalépcsö a hátsó folyosóra
21.- A hátsó folyosó
22. – Kajütök – nincsenek kiépitve
23.- Lépcsö a hátsó kajüthöz
24.- A hátsó kajüt
25.- A bonaventura árbóc talpa
27.- A felsö iv
26.- Két koje
“Apróságok”
Ajtók
Az összes ajtó 1,5 mm-es réteges lemezböl zsanérral mozgathatóan készült, kivéve a nagykajüt kétszárnyas ajtaját, amiben ablakok is voltak. A zsanérokat 0,2 mm-es 2-3 mm széles sárgarézlemez csikokból készitettem, a szemeket speciálisan megköszörült csörü kerekcsörü fogóval hajlitottam majd megforrasztottam s 1 mm-es furóval kifúrtam a forrasztás közben befolyt cinnt. A zsanérokat az ajtókra 0,6 mm-es szögekkel szögeltem fel. A zsanércsapok 0,8 mm-es “vinklibe” hajlitott rézdrótbol vannak.
A nagykajüt kétszárnyas ajtaját több rétegböl kellett elkésziteni, hogy a 0,5 mm vastag plexi ablakokat az ablakkeretbe be lehessen helyezni.
Az ágyunyilások ablaktáblái az ajtókhoz hasonloan készültek.
A kormánylapát tökén lévö zsanérjai
0,5 mm-es rézlemezböl vannak kialakitva, ugy hogy egy 3 mm belsö átméröjü réz csödarab van közéjük forrasztva, amikbe majd a kormánylapát zsanérjainak a csapjai illeszkednek.
Ablakok
Az ablakok mindenhol 1,5 mm-es plexiböl készültek. Az ólomkeretrácsozatba illesztett üvegtáblácskák imitálását a következökben bemutatott módszer szerint készitettem: ( a fotók a Prince ablakainak a készitéséröl készültek, mert a Galeonról sajnos nincsenek)
CAD-val megrajzoltam egy kb. 7×7 cm-es négyzetbe a rácsozatot s a rajzot kinyomtattam. Egy megfelelö nagyságú 1,5 mm vastag plexilapot a rajzra ragasztottam, s hegyes rajztüvel bekarcoltam a plexibe a mintát, majd a bekarcolt vonalakba 0,25 mm-es Rotringgal feket tust húztam.
A cikornyák
A cikornyák készitése eleinte sok gondot okozott. Többféle lehetöség is lebegett a szemem elött. Elöször arra gondoltam, hogy 1 mm-es replemezböl kilézereztetem öket. A kedvemet persze kapásból elvette az a tény, hogy egy cég 700 €-t akart érte kérni, holott a rajzokat én szolgáltattam. S akkor még nem is tudtam, hogy a lapos replemez cikornyákat ki tudom e jól dombormüvesre faragni. A második lehetöség – rézlemezböl fotótechnikai eljárással kimaratni öket – se volt szivderitöbb, mert az ár itt is 600€ körül mozgott, s a maximális anyagvastagság 0,5 mm lett volna, s itt is maradt a probléma, hogy a cikornyák teljesen laposak maradtak volna. Igy aztán abban maradtam, hogy magamnak kell öket elkészitenem.
Igy aztán következett egy kis kisérletezés.
- 1 mm-es replemez – kézi lombfürésszel a legfinomabb fogazású lappal kifürészeltem néhány kisérleti darabot meglehetösen elkeseritö eredménnyel: az egészen kicsi kacsok közül mindig letörött néhány, s a replemez nem igazán jól hagyja magát faragni.
- 1 mm-es Buchsbaum, Buxus - puszpáng – a problémák ugynazok maradtak. Habár a puszpáng az egyik legkiválóbb – s legdrágább – faragófa s máshol már én is nagyon jó tapasztalatokat szereztem vele, de itt nem akart beválni! A legapróbb kacsok közül itt is sok letört akármennyire vigyáztam a fürészelésnél.
Jó ideig tanácstalan voltam, mig aztán egyszercsak bevágott az ötletvillám, s a megszálott fafaragómesterek szemében meglehetösen unortodox metódushoz folyamodtam.
- 1 mm-es polystirol! – na csodálatos! gyönyörüen lehet fürészelni, a kacsok nem törnek le, s szépen lehet faragni is! S a festés alatt amugysem látszik, hogy miböl van! 7-8 cm hosszú szegmenteket fürészeltm ki egyszerre. Ezeket a szegmenteket fehérenyvvel egy 2 mm-es polistyrol lapra ragasztottam s kifaragtam dombormüvesre a vadszölö hajtásainak megfelelöen. A faragás után pár percig meleg vizben áztatva a cikornya levált az alaplapról. Óvatos ecsetmosóval való tisztogatás után be lehetett öket festeni.
S mielött továbbmegyek, beszéljünk a festésröl is, annál is inkább, mert tudom, s néha csodálkozom is, hogy sokatoknak mekkora gondot okoz a festés. Nem beszélek itt a szinválasztásról, mert az egy másik téma.
Amit itt leirok az az én évek óta alkalmazott s bevált módszerem. A legelsö fontos dolog a megfelelö felület. Ami azt jelenti, hogy a felületet a legfinomabb csiszolópapirokkal a lehetö legsimábbra kell csiszolni! A festék nem takarja be a hibákat, hanem inkább kiemeli öket! A csiszolás után a fát finoman átkezelem faolajjal, ami talán az otthoni lenolajnak felel meg, de ebben nem vagyok igazán biztos. A kezelés után hagyom száradni pár napig, majd ujra kicsit nagyon finoman kézzel átcsiszolom. Ezekután ecsettel “közönséges” akryl festéket hordok fel, annyi rétegben amennyi szükséges. Hogy mennyi szükséges? Jó uton járunk, ha már elözetesen megtervezzük hogy hova milyen szinek kerülnek, s ennek megfelelöen rakjuk fel a második palánkozás léceit közelitöleg hasonló szinü furnierokból! Sötétebb festékekkel ált. nincs baj, azok egy , de max. két rétegben jól takarnak. A baj ott kezdödik, ha sötét dió vagy mahagóni palánkozásra – amiket az épitödobozoknál ált. találunk – sárgát kell festened! 3 réteg alatt nem úszod meg! Egyszerübb lenne azokat a felületeket ahová majd sárga szin jön már eleve világos furnierral palánkozni! A festés után Marabu matt vagy selyemmatt lakkal lakkozom. Ez a lakk böven elég kemény felületet ad ahhoz, hogy a cikornyákat gél pillanatragasztóval felragasszam, mégpedig a következöképpen: a már elözöleg befestett cikornyák hátsó/alsó oldalára fogpiszkálóval hordom fel vékonyan a ragasztót, majd a cikornyát a helyére illesztem. A pillanatragasztók vannak olyanok is, amiknek a kötési ideje pér másodpercet hosszabb, tehát van egy kis idönk korrigálásra is, mielött a szegmentett véglegesen a helyükre nyomjuk. Az esetlegesen mégis oldalt kibuggyanó apró ragasztócseppecskéket azonnal fogpiszkálóval, fülpiszkálóval azonnal eltávolitjuk. Összességében azt kell mondanom, hogy az eredménnyel megelégedett voltam, s nem bántam meg, hogy nem folyamodtam a “tömegtermelésszerü” lézerezéshez vagy fotómaratáshoz. Bár sok munkával járt, de vissza tudtam adni a kacsok domboruságát, ami lézerezéssel s fotómaratással soha nem valósitható meg, másrészt a kézi munka szerintem szebben vissza tudja adni a régi hajók faragásainak a pittoreszk báját, aholis még véletlenül sem volt két egyforma faragás.
A betük
A betükkel is hasonló gondom volt, mert megfelelö méretüt s tipusut készen nem lehet kapni, fotómaratni ugyan lehetett volna öket, de megintcsak többe került volna a leves mint a hús. Igy aztán szépen komótosan 0,5 mm-es polystirolból egyenként szikével kivagdaltam öket.
(lásd az építés további fázisait ...)