⚓ H.M.S. VICTORY ⚓
First rate warship - Construction : Part 1
HMS Victory építése 1:50 méretarányban
Szerző: Horváth Zoltán
Őfelsége ma is szolgálatban álló, teljesen fölszerelt hadihajója (hála az angoloknak) ma is létezik, és megtekinthető a dél angliai Portsmouth-ban.
Több okom is van, amiért a Victory-t makettjét választottam megépítésre:
- Nagy múltú, hajó volt, amely Angliának nagy fölemelkedést hozott..
- Hajós szemmel nézve: a klasszikus vitorlás hadihajók korszakának a vége felé épült 104 ágyús sorhajó az akkori technikai csúcsot jelentette hajózástechnikában, fegyverzetben, stb..
Kedvenc hajóm lett, két éve abban a szerencsében volt részem, hogy családommal eljutottunk Angliába, és mint hajókat szerető ember - természetesen fölkerestem a(z) HMS Victory-t. Felejthetetlen élmény volt. Hazatérésünk után pár héttel elhatároztam, hogy megépítem úgy, ahogy akkor láttam. Azért egy könyvet vettem még a fedélzeten, amely a Victory történetéről, restaurációjáról és felépítéséről szól..
Van már egy korábban megépített Victory-m (1:98) Constructo készletből, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos távol áll az igazi hajótól (pedig elég mutatós darab). Vettem a bátorságot és nekiláttam az építésnek a könyv, meg a közel 200 fotóm segítségével. A fotókról még annyit, hogy a neten ezrével lehet Victory fotókat találni - ezekből is gyűjtöttem jó néhányat..
A kitűzött cél:
A lehető legtöbbet megmutatni az eredeti hajóból - ehhez az 1:50-es méretarány már jónak és még kezelhetőnek tűnik, ezért ezt választottam. Elhatároztam, hogy megépítem az összes fedélzetet a hajófenéktől kezdve belülről is! (lehetőleg berendezve) Semmiképpen sem akartam kimetszett, vagy lyukas hajót építeni, ezért első körben belső kamerákat képzeltem el, amik segítségével láthatóvá lehet tenni az alsó fedélzetek belsejét. Ehhez természetesen belső világítás is szükséges. A világítás megvalósult, a kamerák nem - túl nagy ár lett volna (egy kép - egy kamera). Maradtak a saját fotóim - illetve orvosi endoszkóppal bármikor körül lehet nézni a fedélzeteken. Bizonyos dolgokban nem ragaszkodtam az eredetiséghez: a könnyebb megmunkálás és munka érdekében fa alapanyagként fenyőből dolgoztam, ugyanis a hajó nagy részben festett. A saját színű fa részeket inkább pácokkal festettem.
Ami még nélkülözhetetlen az építéshez:
Gépek és szerszámok:
Egyik barátomtól kaptam egy asztallal rendelkező körfűrészt a nagyobb darabolási munkákhoz. Ennek az 1:10-es "működő makettjét" elkészítettem egy villanymotorból, megy egy 0,8 mm-es, 80mm átmérőjű marótárcsából - a finom darabolásokhoz. Kellett még egy univerzális csiszológép, néhány reszelő, kések, csiszolópapírok, meg a régi kedvencem - kis kézi univerzális vágó, maró, csiszoló masina (Dremmel).
Anyagok:
Jó minőségű fenyőgerenda - hulladék (mármint az ácsoknak), válogatott polc-anyag barkács áruházból, némi intarziához alkalmas vékony fa-lemez, réz és vas drótok, gombostű hegyek, és pár km cérna és fonál, kartonpapír, meg a festékek és a pácok. Ha valamit kihagytam, majd később előkerül.
Építés : a váz
Mivel a kitűzött célnak a bordás - palánkos építési mód a megfelelő, ezért az első nagy feladat a bordák, a váz elkészítése volt. Készítettem egy sólyát (egy deszkát), kb. 15 csavaros szorítóval, melyekkel a gerincet (később az egész vázat) az összeépítés folyamán stabilan meg lehetett tartani.
Erre beméreteztem a bordák helyét. Amíg a váz épült, a hajót ebből soha ki nem mozdítottam. Nagyító funkciós fénymásolóval elkészítettem a megfelelő mértarányú bordarajzot.
Mindig fél bordát készítettem - a párját könnyebb volt a már készről másolni. Hogy ne pocsékoljak sok fát, egy-egy fél bordát 3-5 darabból ragasztottam - a hajlatoknak megfelelően, így kevesebbet kellett csiszolni. Az elkészült dorda-párt ezután a gerinchez ragasztottam. Néhány borda elkészültével már egy-egy ideiglenes hosszanti tartó lécet is fölerősítettem kétoldalt - ezek később segítettek a többi borda megtámasztásánál, ragasztásánál..
Az így összeállított váz ezután kapott még hosszanti merevítést is - kb. a vízvonal fölött minden egyes bordát a szomszédjához ragasztottam. A belső gerincet és a mellette lévő vastagabb léceket is beépítettem, hogy a váz merevségét fokozzam. Meglepően merev lett..
Palánkozás:
A palánkozás előtt a hajótest ívelésének megfelelően a bordák sarkait jócskán meg kellet csiszolni, hogy a palánk-lécek illendően fölfeküdjenek (első körben kívül - később belül is).
A palánkozást a vízvonalnál lévő széles dörzsléctől kezdtem a gerinc felé haladva - egyszerre mindkét oldaton. Nem akartam, hogy esetleg a hajótest ragasztás közben elhúzódjon..
Lusta módszert választottam: egész hosszú lécet ragasztottam föl - ahol úgy gondoltam, hogy eddig ér az igazi palánk - ott keresztben bemetszettem a fát. Ez a módszer viszonylag haladós és ugyanúgy mutat, mintha több kisebb darabból készült volna. A hajlításokról - gyorsan és szárazon - fogóval kézben kb. 5mm-enként finoman megroppantottam a lécet az ívnek megfelelően, és így ragasztottam a helyére. Csiszolás után nem látszik a "durva" megoldás. Az elváráshoz híven a palánkozással a test még merevebb lett. Milyen lehetett az igazi?
Adódott néhány probléma: a tervek, a vázlatrajzok és a fotók között figyelmesen szemlélve vannak különbségek (nem is kicsik). Ilyenekre gondolok, hogy az egyes fedélzetekhez futnak az ágyúnyílások, ezektől eltérően a dörzslécek, és a dörzslécek helyzete a tatfelépítményhez képest - szóval az arányokra, a találkozási pontokra nagyon ügyelni kellett. Végső támpontként a fotókat választottam, mert azokból akár több látószögből is ellenőrizhető egy-egy kérdéses pont, míg két egyforma rajzot nemigen találtam. A másik lényeges dolog: belül is passzolni kell a fedélzeteknek, a tatfelépítménynek, mert esetleg egy év múlva az ágyú nem passzol az ágyúnyílásba.
Volt úgy, hogy korrigálni kellet 4-5 ágyúnyílás helyzetét, hogy az arányok megfelelőek legyenek. Ettől kezdve én fotó-párti lettem, onnan lestem el kialakítást, arányokat, színeket, meg amit még lehetett. Miután elkészült a külső palánkozás, alapos csiszolás következett, majd pácolással védtem, nemcsak kívül - belül is. Még egy kenés után szerintem akár úszhatna is..
Ezt követően egy kis villamos alapozás következett.
A gerincbe süllyesztettem egy csatlakozót, melynek a párja a majdani állványból fog kiállni, így meg lehet táplálni a lámpákat. Mivel a test elég méretes, ezért 3-3 fölszálló ágat alakítottam ki a hajótest hosszában mindkét oldalon. Minden fedélzet síkjában ki réz-fülek állnak ki a belső palánkozásból, ezekhez lehet a lámpák vezetékeit forrasztani. Most már jöhet a belső palánkozás. Ez szemlátomást nem olyan vízzáró, mint a külső: szellőző rések tagolják, illetve ezen is vannak a külső dörzslécekhez hasonlatos vastagabb elemek - gondolom a további szilárdság miatt. Ugyancsak a szilárdság fokozására van még 8 belső borda is, melyek kb. a vízvonalig érnek, ezen kívül a tatnál és az orrban több kisebb merevítő borda is található még.
Az első durvább csiszolás után fekete pácot használtam.
A második csiszolással nagyrészt kicsiszoltam a felületből a feketét, de azért a résekben, mélyedésekben maradt belőle.
Ezután következett a valódi színe - dió jellegű sötétbarna. Az eredmény: egy kopottas, koszos jellegű kinézet, valami ilyesmit szerettem volna elérni. Nem "vadi új" hajót szeretnék építeni, inkább olyat, amin látszik, hogy működik, élnek rajta, koptatják.
A munka továbbra is palánkozással folytatódott: a teljes belső palánkozást elvégeztem, közben az említett villamos csatlakozásokat (kis réz fülek) minden fedélzet padló szintjén kialakítottam. Ezzel a megoldással a fedélzeteket tartó gerendázatba süllyesztve el tudom vezetni az izzókhoz az áramot.
Következő nagy munka a díszes hajótat felépítése volt.
A hátsó ívelt részt -mivel a váza már adott volt- egyszerű volt bepalánkozni.
Annál nehezebb volt az oldalerkélyek elkészítése. Ez utóbbiakat szintenként építettem egymás fölé. Sok fotó segítségével úgy érzem, eléggé sikerült az eredeti formákat megközelítenem.
Az ablakok elkészítése:
Elsőként 0,5mm-es anyagból minden ablak kapott egy belső keretet. Víztiszta műanyag lapból igyekeztem pontosan kivágni az adott ablak formáját, úgy hogy a belső kereten fölfeküdjön. Ha sikerült, kívülre fölragasztottam a külső keretet, ezzel az "üvegezés" megvolt. Kicsit macerásabb az ablak rácsozatának kialakítása, mivel a rácsozat fölülről lefelé legyezőszerűen tágul. Emiatt a függőleges részekkel kezdtem- ügyelve, hogy szépen fussanak egymáshoz. Ezután ablakonként 6-6 kis vízszintes "lécecske" beragasztásával kialakult a klasszikus rácsos ablak. Mindig csak a lécek végeit mártottam ragasztóba, az "üveghez" sosem ragasztottam. A díszlécek és szegélyek formáját szintén fotók segítségével próbáltam utánozni. Jó lett volna profilmarással csinálni, de olyat nem tudok, ezért némelyik díszléc több részből lett összeállítva.
Eddig csak darabolni, meg csiszolni kellett a fát - ez már megy, a lépcsőkorlát szerű díszítő elemek kicsit megijesztettek: itt már faragni is kellett. Kezdésként a sima rudakat a helyükre ragasztottam, ügyelve itt is a legyezőszerű kinézetre. Néhány vízszintes segédvonallal bejelöltem bizonyos részek méreteit, aztán nekiláttam a faragásnak. Az első teljes sor volt a legnehezebb (kb. 8 óra). A második megvolt fele idő alatt. Később még jobban ment, úgyhogy a tat korlát-elemei aránylag hamar elkészültek.
Jól is jött ez a kis gyakorlatozás faragásból, mert a tat hátsó részén szép kanyargós díszítések vannak kétoldalt, plusz egy-egy egész alakos figura. Több kis részből kifaragtam ezeket is. Általában nagyolás után a helyére ragasztottam, majd véglegesen ott faragtam ki - így az arányokra jobban tudtam vigyázni, meg nem is volt olyan sérülékeny a készülő darab.
Általában ami elkészült, igyekeztem befesteni. Eléggé higított festéket használtam, hogy a fába jól bele tudjon ivódni. Festettem egy kicsit magam miatt is, hogy lássam "igaziban", ami eddig elkészült. Lényegesebb oka azonban a festésnek, hogy ezután finomabban lehet a fát csiszolni, mivel a felületén a szálacskákat, szőröket az első festés megköti.
Az orrdísz is hasonlóan készült, itt a koronához kellett némi papír tuning. Ezt igyekeztem szépen kifesteni.
A címer két oldalán álló figurák később készültek el, mert a gyurmás és a viaszos próbálkozásaim nem sikerültek. A viaszmintázás egyébként bevált fogtechnikai művelet - csak kell hozzá a spéci anyag, meg a labor negyede.
Néha a hajó építését félbeszakítva, valamilyen segédeszközt kellett fabrikálnom, hogy bizonyos elemeket könnyebben és pontosabban tudjak legyártani.
Előreláthatólag igen sok szellőző rácsot kell majd elkészíteni. Ezek fésű-szerűen kimart lécekből egyszerűen összeállíthatók, tehát szükségem volt egy kis gépre, amivel nagy sorozatban tudom gyártani a rács darabjait. Akkumulátoros mini csiszológép dupla csiszoló tárcsával méretre éppen jó hornyot tudott marni (reszelni). Egy fa alvázra fogattam a kisgépet, a munkadarabnak pedig egy kis asztalt fabrikáltam, amelyen egy ütközővel (gyufaszál) meg lett adva az osztás. A lényege, hogy az elkészült hornyot beakasztjuk az ütközőbe és jöhet a következő. Miután a gép tengelyének hosszirányú ugrálását megjavítottam, egész jó kis rácsokat tudok vele készíteni.
Hajófenék (hold) kialakítása:
Alapvető rendeltetése: tároló hely mindent beleértve: élelmiszer, víz, muníció, stb.. Mivel ez a hely a hajó legmélyebben fekvő része, itt van a vitorlás stabilitásának lényeges eleme: a tőkesúly. Ekkora hajónál (mármint az igazinál) ez igen tetemes: 160-200 tonna. Az érdekessége, hogy egy része ólom, de jelentős része kőzúzalék. Ha rakodtak be hasznos terhet, dobtak ki a kőből. Ha meg fogyatkozott az ellátmány, akkor kiegészítették a súlyt kővel. A kővel borított hajófenék más okból is hasznos: a legfontosabb tároló eszközök - a hordók - igen stabilan megálltak a kőzúzalékba ágyazva.
Elsőként következtek a belső válaszfalak. Érdekesség, hogy az orr és a tat részen külön szellőző nyílások biztosítják a belső szellőzést azokon a részeken is, amik a hajótest ívelése miatt használhatatlanok. Ezután kicsit fordított sorrendben: először a következő fedélzetet tartó gerendákat készítettem el, majd az ezeket tartó oszlopokat. Kb. 1dl folyékony színtelen gyantával összekevertem fél kilónyi szürke kőzúzalékot és ezzel borítottam a hajó fenekét. Előzőleg már gyártottam jó néhány hordót, ezeket beleágyaztam a még képlékeny zúzalékba. Teljes kikeményedés után (1 nap) a gyanta nem is látszik, viszont a tőkesúly örökre a helyén marad hordóstul. A hordókat egy darabból esztergáltam egy általam fent sablon-kés segítségével, így szép egyformára sikerültek. Festés és "öregítő" csiszolás után az abroncsokat öntapadós matt fekete tapétából készítettem.
Az első lámpás is látható a lenti képen. Elnézést a kép minőségért, ez egy kis USB kamerával készült.
Már csak a világítás volt hátra, hogy a "hold" elkészüljön. A fedélzet tartó gerendáiba fölül hornyot martam a vezetékeknek, az izzó vezetékeit pedig az árfúrt gerendába alulról bedugva, összeforrasztottam az áramkört. Ezzel úgy fest, mintha a gerendán lógna a lámpa. 3V-os rizsszem izzót alkalmaztam (ez a legkisebb méretű). Hogy jobb formája legyen, átlátszó zsugorcsövet melegítettem rá, majd alul-fölül kapott egy csepp műgyantát. Száradás után alul simára, fölül kúposra csiszoltam, ezzel kialakult a lámpa formája. A rácsozatát festéssel imitáltam. Áramkörönként 4 izzót kötöttem sorba - ez 12V-os táplálást feltételez - igazából 9-10V feszültség lesz a végleges két okból is: vigyázni kell az izzókra - így nagyobb az élettartamuk, a másik ok, hogy egy korabeli hajólámpa sem világított vakító fényesen, így mérsékelt fényerővel eredetibbnek hat a megvilágítás. A galériában van egy sötétben készített lámpás fotó, mag lehet tekinteni.
Az első teljes fedélzet (orlop) következik.
A belső rész nagytakarítását követően nekiláttam fedélzet bedeszkázásának. Ragasztás előtt a lécek fölül lévő széleit és végeit bizonyos szögben megcsiszoltam, így a fölragasztott lécek között mindig kis V alakú hornyok képződtek. Az elkészült fedélzetet elsőként fekete páccal festettem le. A száradást követően lecsiszoltam az egész felületet, úgy hogy a fa kb. 80%-ban ismét láthatóvá vált. A V hornyok jóvoltából a bennük maradó fekete szín adja a fedélzet kátrányos tömítésének látszatát. Az kevés, ami a lécek felszínén maradt a feketéből (inkább szürkés foltok) - a végleges barna pácolás után használt, kopottas deszkák érzetét kelti. Valami ilyenre is gondoltam.
Ez a fedélzet még szintén a vízvonal alatt található, ezért eléggé védett. Itt már kabinok, műhelyek is vannak (hajóács, kötélverő, fegyvermester, sebész, hajó pénztárosa). Fele részben különféle tárolókat is magába fogad - vitorla tároló, horgonykötél tároló, és a kiadagolt lőpor tárolók itt találhatók. Ez a funkcionalitás eléggé érthető, hiszen a felsorolt anyagok, emberek, foglalkozások harc közben csak útban lennének, - lőporra meg egyébként is vigyázni kell..
A jobb fölső sarokban látható néhány könyök. A tatnál és az orrban számos fordított könyök található, melyek valószínűleg ezt a fedélzetet tartják. A fedélzet egész hosszában pedig a gerendázatnak megfelelően álló könyökök sorakoznak. Ez utóbbiak igen robosztusak, hiszen a felsőbb fedélzetek súlyát is hordozzák.
Construction part 2
Construction part 3
Construction part 4
Construction part 5