⚓ H.M.S. VICTORY ⚓
First rate warship - Construction : Part 2
HMS Victory építése 1:50 méretarányban
Szerző: Horváth Zoltán
A képen az "orlop" fedélzet látható annak is a fő és előárboc közötti része. A két nagy piros terület a horgonykötél tárolására szolgál. Gondolom, azért piros, mert ha megindul a horgony lefelé, és húzza magával a nagy vaskos kötelet (kb. 25cm-es átmérőjű) - ott tartózkodni igen veszélyes lehet. Kissé hátrébb látható a főárbocot és a szivattyúcsöveket körülvevő zárt felépítmény. A kép alján balra a hajóács, jobbra a kötélverő műhelye és kabinja látható.
Miközben fölépült ez a fedélzet, gyártottam néhány berendezési tárgyat is, hogy életszerűbbek legyenek a különböző helyek. A kötélverő pár guriga kötelet és egy-két csigát kapott. A hajóács satupadot, állványt, és faanyag-tárolót. Van néhány hajósláda is ezen a fedélzeten. Természetesen mindkét horgonykötél tárolóba került szépen lefektetett kötél. A tat felé pedig padot és egy-két asztalt helyeztem el.
Miután az "orlop" fedélzet elkészült, következő lépés a keresztgerendázat és világítás beépítése volt, majd a fedélzet befedése. Elérkeztem az alsó ágyúfedélzethez. Miután túljutottam a fedélzetdeszkák csiszolásán, festésén, az oldalfalak mentén sorakozó könyökfákat készítettem el - ezek tartják majd a következő fedélzetet. Ezek itt még igen masszív álló és ferde könyökfák (ferde igazából ott van, ahol az ágyúablak miatt nem lehetett állót alkalmazni). Ezután az oldalfalakat és a könyököket is végleges színre - fehérre - festettem.
A képen a fő csörlő alsó darabja látható. Azért csak a darabja, mert a másik folytatása a következő fedélzeten lesz. Szerintem egész jól sikerült. Lent jól látható a visszaforgást gátló szerkezet is.
A hajó nagy fenékszivattyúi is ezen a fedélzeten vannak a főárboc körül. Ezek a 40-60 ember által hajtott láncos, dugattyús szerkezetek óránként 100-120 tonna vizet tudtak kiemelni. A trafalgari csata viszontagságai után a hajót az állandó folyamatos szivattyúzás tartotta a felszínen. Két-két szivattyúnak közös tengelye van, melyek mindkét oldalon hosszú, kb. 8-10 m-es kurbli-vasban folytatódnak majd. A vasak kb. fele hosszban levehetők ill. fölrakhatók, aszerint, hogy mennyire kellett hajtani a szivattyúkat.
A következő képen a kormányrúd és a megvezetésére szolgáló ív látható. A kötelet majd a három szinttel följebb lévő kormánykerék dobja fogja mozgatni és remélhetőleg fordul a kormánylapát.
Ágyúfedélzet készül, és még egy szó sem volt ágyúkról. Most ezek következnek.
Egyformán precíz és szép csöveket szándékoztam beépíteni, ezért egy viszonylag drága megoldást választottam. Megterveztem az elérhető korabeli dokumentumok alapján , majd beméreteztem és CNC esztergával legyártattam az első 30 darabot. Ezek 36 fontos hosszú csövű ágyúnak felelnek meg. Mivel az ágyúk fedélzetenként fölfelé egyre kisebbek, ezt még 3-szor kell megismételnem. Spórolni az anyagon tudok, ugyanis réz helyett az alumínium is megfelel, mert a matt fekete festés után már nem lehet tudni miből van. A lafetták összeállításához sablont készítettem, hogy egyformák legyenek. A csöveket műgyantával ragasztottam a helyükre. Érdekesség, hogy a csövek csapját utólag ragasztottam a lafettába, majd következett egy kis vasalás (alumínium lemezből), pár kötélszem és lent látható a végeredmény. Nemsokára mind a 30 a helyére kerül.
Időközben a csigák elkészítésére -főleg a kifúrásukhoz- ki kellett találnom valami készüléket, mert egy dupla csigában lévő két egymás melletti párhuzamos furatot igen nehéz jól kifúrni ekkora méretben és még kell belőle pár 100 darab.
Hozzáértő szemek bizonyára észrevették, hogy az ágyúkat hátrahúzó csigasor hiányzik. Két dologgal indokolnám a hiányukat:
Az ágyút csak az első töltéshez kell hátrahúzni, mert a másodikhoz a lövést követően magától hátralökődik - tehát szerintem ez a csigasor csak akkor szükséges.
Másodsorban ha a csigasor a helyén lenne, a lövés erejétől hátra guruló ágyú legázolná és belegabalyodna ebbe a csigasorba és a köteleibe, arról nem is beszélve hogy az ágyúk körül ténykedő személyzetből hányan botlanának el ezekben a kötelekben.
Időnként átváltok a hajótest külső részeinek készítésére, hogy az is haladjon. Oldalkötél párkányok és oldalkötél rögzítés a hajótest oldalán. A Victory esetében ezek lánc-szerű vas szerelvények. A lényeg az, hogy a párkányban lévő hornyokban lazán vannak, ha majd a kötélzet megfeszíti, csak akkor állnak be a terhelésnek megfelelően - ezzel a párkányt jóformán nem is terhelik, inkább csak az alsó bekötési pontokat. Nálam a "vasalatok" 0,8mm-es réz drótból vannak, melyeket forrasztással erősítettem össze. A macskafejeket viszonylag könnyű volt kiesztergálni, megcsiszolni, ám szép szabályosan háromszögben kifúrni a három lyukat annál nehezebb.
Az alsó ágyúfedélzetnek a főárboc és az előárboc közötti része így fest félig berendezve. A lövegek tartozékait igyekeztem a célszerűségnek megfelelően elhelyezni: a vizes és a homokos vödrök jóval az ágyúk mögött vannak, és ugyancsak itt lesznek majd a piros színű lőszeres ládák. Az ágyúk szerszámai a fölöttük lévő gerendázatba épített tartókban vannak. Ezeknek a nyelét hengeres fogpiszkálóból készítettem - csak az volt a bökkenő- hogy a fogpiszkáló átmérője túl vastag volt. Kellet egy jó ötlet! A dremmel kisgép köszörűkorongjai középen lyukasak, így lehet őket fölszerelni. Kifordítottam a dolgot: egy korongot befogtam az eszterga tokmányába, és megforgattam. Fogóval megfogtam a kiszemelt fogpiszkálót, és szép egyenletesen belenyomtam a forgó köszörű lyukába. Mivel a kis kő belül is köszörül, ezért szépen elvékonyítja a fogpiszkálót. A módszer nagyon gyors és eredményes, általában csak az anyaghibás darabok törtek el. Érdekesség: ágyú tisztító és töltő szerszám van fanyél nélkül is - egy vaskos kötél két végén. Ezt csukott ágyúnyílások esetében tudták használni.
Ágyúgolyók: Mivel legalább négy féle golyóbisra lesz szükség, kerestem vadász ismerősöket. A sörétek aránylag gömbölyűek és 1,5 mm átmérőtől fölfelé szinte tized milliméterenként lehet találni megfelelő méretűt. Van ugyan némi méret-szórás, de 20-50 megfelelő darabot nem olyan vészes kiválogatni. Gyorsan száradó matt fekete spray-vel párszor halványan le kell fújni és máris szép feketék lesznek.
Következik néhány web-kamerás kép a majdnem elkészült alsó ágyúfedélzetről.
Látkép jobb oldalon az orr közelében hátrafelé. Csaknem mind a 15 jobb oldali 36 fontos löveg látható tüzelési pozícióban. Fölöttük a töltő és tisztító szerszámok, mögöttük (a kép jobb szélén) a víz, homok és lőszer - tárolók.
A látszólag nagy sugárútnak az a magyarázata, hogy az ágyúk ki vannak tolva - sortűz után erre a helyre lökődnek vissza a lövegek.
Főárboc a négy fenékszivattyúval. A vaskos kötél a hátsó csörlőn pár menet után visszafordul az orr felé. Tulajdonképpen ez egy végtelenített kötél, melynek közvetítésével csörlőzték fel a horgonyokat.
A két elöl lévő oszlop között van (lesz majd) a hajó adattáblája: főbb méretek, fegyverzet, stb.. Ezt egy fotóról kicsinyítem, a nyomtatást laminálom, és ezután fogom a helyére ragasztani.
Ez a kép jól adja vissza a 36 fontos ágyú zömökségét. Az előtérben a rács mellett sorakoznak az ágyúgolyók. A rács sarkánál megy le a horgonykötél az orlop fedélzeti tárolóba. Ez a kötél a valóságban kb. 30 cm ámérőjű!
Bekukkantva az egyik ágyúablakon, most még jól látható minden belső tárgy, hiszen nincs még meg a fölötte lévő fedélzet. Később jóval kevesebb fény lesz, mert csak az ágyúablakokon jut be valami kintről, meg majd a 16-20 hajólámpa fog pislákolni.
Következő szint: középső ágyúfedélzet építése.
Nem álltam le, de idő kellett az építéshez. A középső ágyúfedélzet a Victory-n a változatosság kedvéért ismét csak ágyúkat hordoz, szám szerint 30 db-ot. Ezek a lövegek 24 fontosak. Áttértem az alumínium alapanyagra, de ember legyen a talpán, aki megmondja a fekete csőről, hogy miből készült. A lafetta egyenlőre még nyers, itt egyenlőre csak a méretek a lényegesek. Egyébként zárójelben megjegyzem, hogy a CNC-s kapcsolatom is elnagyolta a csövek végét - a tulipán részt.
Az enyhén kúpos csövet ráhúzott plusz műanyag csővel rendes tokmányba is be tudtam fogni, és mivel alumíniumból készült, faesztergályos megoldással is tudtam esztergálni az alumíniumot. Az esztergályosok ugyan kinevettek, de esetleg ha valakinek mester darab kell öntőformához - ez az infó jól jöhet. A válogatott festett sörétekből vannak az ágyúgolyók.
A képen látható hátsó részen a tiszti kabinok is láthatók. Az érdekesség az, hogy ezekben a kabinokban nemcsak ágy, meg egyebek voltak, hanem egy-egy ágyú is. Harc esetén a válaszfalakat fölhúzták a fedélzeti gerendákhoz, minden mást eltüntettek, így az ágyúknak elég hely jutott.
Ennél a résznél megint csak kompromisszumot kötök: ezek az ágyúk bent lesznek a hajóban, de parkolnak a fal mellett. Indokolnám ezt azzal, hogy elég mutatós ez a tat rész, és hátha nem kell valamennyi ágyú az ellenség elriasztásához..
Ezen a képen jól látható, hogy a csörlő milyen részekből tevődik össze. Itt már csak egy körbecsiszolás van hátra, és lehet festeni az árut.
A Victory-n a hátulsó csörlő piros-fekete színű volt, míg az elülső natúr fa - biztos így könnyebb volt megkülönböztetni.
A képen látható a hajó konyhájának legfontosabb tartozéka: a tűzhely.
Igen robosztus darab, igaziban kb. 1,5m x 1,5m helyet foglal. Érdekessége, hogy a kéménye felőli oldalon nyitott tűztérnél grillezni is lehet, de a grill-nyársat forgatva egy láncos áttétellel a kéményben lévő ventillátort is tudták hajtani. A tűzhely alatt természetesen kőlapok vannak, nehogy a szakács okozzon tüzet főzés közben.
Másik érdekesség: a kipufogó-szerű toldat nem más, mint vízlepárló - vagyis a konyha főzés közben képes volt ivóvizet készíteni!
A konyha egyébként az előárboc mögött kapott helyet, a hajó középvonalában.
A hasábos részek fából, az összetartó vasalások, a lábak kartonpapírból vannak. A csavarfejek gombostűből, a fülek és a grill- tengely drótból készültek.
Itt a grill felőli oldalon hátrafelé lesz még egy kis konyha fülke, de teljesen a tűzhely mögött, ahol serénykedhettek a szakácsok. 850 embert etetni azért nem kis teljesítmény lehetett.
Konyha a helyén, első csörlő a helyén, némi muníció is van a rácsok mentén. Most változtattam az építési sorrenden: először beépítek egy fedélzet-tartó gerendát, majd legyártom az ezt tartó könyököket - így pontosabb lesz a könyök kialakítása, és kevesebbet kell utólag csiszolni. Az ágyúkat így is aránylag könnyen be lehet majd építeni. Ami nehezebb lesz, az az oldalfalak és a könyökök meg a gerendák fehérre festése. Azt hiszem, kell csinálnom egy hajlított végű ecsetet, meg szükség lesz egy kis tükörre is.
Kissé hátrébb, ez már a főárboc környezete.
Itt kötélbakok vannak, az egyik két szintes, a másik három szintes ,azaz már a fölső fedélzeten (kívül) végződik. A majdani kötelek rögzítésére használt rudakat fogpiszkálóból esztergáltam, de nem esztergával, hanem inkább a nagy fordulatú barkács gépben (Dremmel) reszelő segítségével alakítottam ki őket.
A képen a tat-rész látható (wardroom).
Belülről a tiszti kabinok ajtaja, ablaka látszik. Sajnos a finom por mindent jótékonyan betakar, de most nem zavar, mert két megoldásom is van az eltávolítására: van egy erre alkalmas porszívóm kb. 1cm-es gumi szívócsővel, ezzel majdnem mindenhova elérek. A másik megoldás az ellenkező művelet: kompresszor - sűrített levegővel, ez messzebb is hatásos, de biztos hogy mindent jól leragasztottam??
A sűrített levegő majd megmutatja..
Ezek itt a az általam "utókezelt" 24 fontos ágyúcsövek.
Egy rövid furatba hátulra kis drótot ragasztottam, majd másnap a drótból maghajlítottam a kötélszemet a visszafutást gátló vastag kötél számára (a sorban jobbról az ötödik). Ha mind elkészült, mennek a festésre..
A hajó terveit nézegetve megakadt a szemem a főárboc legnagyobb vitorlarúdján. Szép, összetett szerkezet, valóságban több mint 30 méter hosszú! Kedvem támadt esztergálni.
Három napnyi "ácsolás" után az itt látható végeredmény született. Az igazi vitorlarúd két félből van, melyeket a középső vastagabb 8 szögletű részen látható vasalások fognak össze.
Nálam a vasalások kartonból, ill. réz-drótból vannak - a fekete festés után már szépen mutatnak összeépítve. Ha a vitorlarúd kész, valahogy föl is kellene illeszteni az árbócra - ezért elkészítettem az első tartókötelét. Ez tulajdonképpen egy fix hurok, az árbóc-fejen átvetve.