⚓ H.M.S. VICTORY ⚓

First rate warship - Construction : Part 4

HMS Victory építése 1:50 méretarányban

Szerző: Horváth Zoltán

Szép lassan, de haladok fölfelé. A felső ágyúfedélzet építése van soron..

Érdekessége, hogy a főárboc előtti részen nyitott, valamint ennek belső oldalfalai ugyanolyan okker színűek, mint a hajó oldala. A képen látható keresztgerendák a nyitott résznél feketék..
Ezen a fedélzeten hosszú csövű 12 fontos ágyúk lesznek hamarosan. Ezeknek kissé más a lafettája, mint a korábbi nagyobb lövegeknek, és szemlátomást alacsonyabbak is. Egyenlőre csak egy mintadarabom van a szóban forgó ágyúkból, ez a lafetták elkészítéséhez most éppen elég.

Ezen a fedélzeten található az admirális kabinja. Egyenlőre ebből az ablakok környéke és az oldalfalak díszítései készültek el. Az ablakoknál két fajta fából, intarziához hasonló technikával oldottam meg a berakásokat, majd csiszolás után kivételesen több réteg fényes lakkal emeltem ki a kétféle faanyag különböző színét. A minták egy részét a saját helyén állítottam össze, a legalsó sort (ami egy kiugró padozat) pedig külön készítettem el, és utólag került a helyére.

Terveim szerint be is bútorozom majd..

Időközben elkezdtem a hajó külsejét egy kicsit "fölturbózni" - finomabb átcsiszolással, kis egyenetlenségek eltüntetésével, újabb részletek kifaragásával, és precízebb immár végleges festéssel. Csiszolgatás közben két érdekes részletet kellett megoldanom..

A Victory alsó lövegállásainak az ajtaján van egy-egy kis kémlelőnyílás. Gondolom az esetleges hullámzás végett az ajtókat így elég volt közvetlenül a lövés előtt felhúzni. Villamos ember lévén 0,5-ös forrasztóónból készítettem el a kémlelők vasalatát. Ovális formában egy lapos fogó segítségével meglapítottam az ónt. Előzőleg a fogó egyik belső pofájába vékony hornyot reszeltem - ez lett a zsanér helye.. Később készítettem néhány ajtót nyitott kémlelőnyílással is - az ón zsanér ezt is megtartja.

A másik érdekes rész: a hajó mindkét oldalán található oldalbejárat. Ezek igen díszes faragványok, kívül-belül domborművekkel és aranyozással. Az íves féltetőt tartó konzolokat a fotók alapján aránylag könnyen ki tudtam alakítani, de ezután jött csak a neheze: hogyan lesz ezeken dombormű?

Faragás kizárva, ahhoz nekem túl kicsi - más módszer kell! Ragasszuk föl a domborművet! Többféle dolgot kipróbáltam - most csak a végeredményről számolok be. A dombormű fonalból készült. Lehet hajlítani, fához jól ragasztható faragasztóval, gyorsan lehet vele dolgozni. Fölrajzoltam a mintát, majd tűvel fölvittem pár csepp ragasztót és rányomtam a fonalat. Aztán megint pár csepp ragasztó, és így tovább. Ha egy pici levél szerű alakzatot akartam, fölvágtam a fölragasztott fonal egy elemi szálát és beigazítottam a kívánt helyre. Legvégül vékonyan bekentem a már fölragasztott fonalat is ragasztóval. Mikor mindez elkészült, matt fekete festés következett, majd végezetül az aranyozás. Az aranyozás festéséhez egy mottó: midig van vékonyabb ecset!!

Lássuk az eredményt:

A bejárat fölötti korona és egyéb ágas-bogas minta fa és karton hibrid. A festés jól álcázza a különböző anyagokat. Az íves féltető bából készült - kifesteni nehezebb volt, mint kifaragni..
Mivel ez a bejárat a hajó bal oldalán készült el, még adós vagyok a jobb oldallal. Egyenlőre a konzolokat fölmásoltam egy alkalmas faanyagra, így a méretük és az alakjuk már adott, a többi meg már megy..



Itt fönnt látható a második " kész termék".
Mikor az elsővel - azaz a bal oldalival - elkészültem, úgy döntöttem, hogy lett annyira jó, hogy kiérdemelje a végleges jelzőt. Ezért még akkoriban félretettem az erre szánt faanyagot, gondosan rárajzolva a két oldal-konzol mintáját. Lombfűrésszel kivágtam, majd reszeléssel, csiszolással finomítottam a konzolokat.

Ezt követően fölrajzoltam a domború, cirádás minta főbb tekervényeit. Tű segítségével a vonalakra faragasztót vittem föl, majd ebbe a ragasztóba fokozatosan beleragasztottam egy alkalmas vastagságú hímzőfonalat. Ez körülbelül úgy megy, hogy 5 mm ragasztó fölvitele után jön a fonal, majd ismét ragasztó.. és így tovább. Nem olyan lassú a dolog, amilyennek látszik..
Nekem kb. 30perc/oldal idő jött ki eredményül. A továbbiakban a mintát lehet ragasztó-cseppekkel finomítani..

Még egy fontos momentum: a fonal ugyebár szőrös, szöszös. Hogy ezt megkössem, az egész elkészült mintát vékonyan bekentem még egy réteg faragasztóval.
Száradás után festés matt feketére, mert ez az alapszín.
A munkadarab nagyságára lehet következtetni a beleszúrt gombostű méretéből..

Kétoldalt már kész a fekete mintázat, de ezek a konzolok elöl is díszesek. Szép levélmintázat borítja mindkettőt, valamint van rajtuk egy-egy tekert díszítőelem is. A levélmintázat nagyját belefaragtam, a tekert valamit kis karton-darabból készítettem el.
Mivel itt is matt fekete az alap, ezért újabb festés következett.
Közben a konzolok által tartott ívelt féltetőt is kireszeltem puhafából. Ebben a csalás csak a legbelső, legvékonyabb lépcsős díszítés, ez kartonból van.

Ennek a tetőnek a színe is matt fekete.. A képen éppen száradnak az alkatrészek.

Arany festéshez spray-t használok, csak belefújom egy kisebb műanyag kupakba és egy kis arany pigmenttel megbolondítom - aztán jöhet a "3 szálból álló ecset". Szóval az ecset igen vékony, hogy a vékony vonalakat meg tudjam festeni.
Egy megjegyzés a festéshez: jobb az eredmény, ha inkább hűvösebb, esős, párás, és nem túl meleg időben festünk, mert az ecsetben lévő festék sokkal jobban kenhető. Melegben gyorsabb a száradás..

Erre a féltetőre is több pöttyöt kellet volna festenem, de a festék egyszerűen nem fogadott szót. A körbe futó arany csík a karton-betét élére van pingálva..

Megint egy kicsit előre dolgoztam : ha már ágyú - legyen kövér (legyen a legnagyobb).
Sokadik tervmódosítás után sikerült végre megfelelően arányos 68 fontos Carronade csövet esztergálnom keményfából. A nem esztergálható kiegészítéseket szintén fából ragasztottam a csőhöz (gyújtólyuk, célzó, az ék csúszó felülete, plusz a nagy zsanér, amin billenthető a cső).
Matt fekete festés kétszer, és már csak a súlyáról lehet gyanítani, hogy nem fémből készült.
Kielégítőnek találom a keményfa megoldást, mert a festés után is megmaradt egy nagyon kevés formai egyenetlenség - ami talán egy öntvény ágyúcsőhöz jobban hasonlatossá teszi.
A löveg érdekessége, hogy a hátrasiklást a lövegtalp lehetővé teszi. Egyébként a fekete talp rész mereven rögzítve van a fedélzethez, a löveg ezen csak elfordítható. A fordítás végett hátul alul két kisméretű kerék lett fölszerelve - segítségükkel lehet az ágyú végét jobbra-balra elforgatni.
A mozgatására szolgáló kötélzetről egyenlőre nincs infóm - majd keresek, vagy kitalálom.

No itt az első darab a harmincból. 12 fontos hosszú csövű. CNC-s segítséggel elkészült az összes, sőt a fedélzeten lévő rövidebb 12 fontos csövek is megvannak. Megpróbáltam ezt az ágyút a valóságnak legmegfelelőbben összeállítani - a tengelyekbe csapszeg is került, egyedül a királyi címer nem jött össze a lövegcsőre.
Akkor már csak 29 darabot kell fabrikálni.

Következő fejezet: fölszerelési tárgyak elkészítése. Ez egy-két nap alatt megvan, de rá kellett jönnöm, hogy keveset gyártottam, így ismét nekifogok. A nagy többség esztergályos munka, ezután pácolás, majd abroncsozás következett. Az abroncsok 1mm-es öntapadós matt fekete anyagból vannak - ilyet minden dekorációs cég vagy ismerős tud nekünk produkálni. Ha a már bepácolt peremekre, vagy hornyokba kis feketét kenünk, majd letöröljük, a bent maradó festéktől élet hűbbek a kis tárgyak.. A homok tartóban vastagon ragasztó, majd fűrészpor van - amit befestettem - de a struktúrája igen jó.

Azért más fejlemények is történtek a hajón. Külső glettelés, finom csiszolás és kétszeri vékony festés. Ezt a festést már véglegesnek szánom. A képen a tat jobb oldala látszik az első festés után. A második réteget majd hűvösebb időben viszem föl. Egy komplett hajóoldal kb. egy hétvége - azaz kétszer fél nap.

Közben már a fölső ágyúfedélzet kb. 90%-ával elkészültem. Rövidesen fölérek a fölső fedélzetre..

---